Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807-1856), egy reformkori nő portréja
dományos könyv szerzőijeként tartották számon.13 A család szellemiségéről szólva még két tényező kiemelését tartjuk fontosnak: a vallás és nyelvhasználat kérdését. A hit tekintetében meglehetősen bonyolult képlettel találkozhatunk. Csapó Dánielt és testvéreit ugyan a győri katolikus templomban keresztelték meg, anyjuk azonban evangélikusnak nevelte őket.14 Ezt igazolja Dániel iskolai bizonyítványa is, ahol magát evangélikusnak vallotta.15 Ami a nyelvhasználatot illeti, forrásként a családtagok egymás közötti levelezését használva, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az érintkezés nyelve a magyar volt. Összefoglalva: a 19. század első évtizedére férfivá érő Dániel családi öröksége anyagiakban meglehetősen szerény volt, csak később vált néhány évtized alatt a maga erejéből vagyonos emberré, egyben tekintélyes közszereplővé. Tudása, tehetsége, munkabírása mellett ebben kiemelkedően fontos szerepe volt a Gindly Katalinnal (1787-1854) kötött házasságának. A Gindly család A Gindlyek a Csapóknál néhány évtizeddel később, 1678-ban szereztek nemességet. A család vagyonát Gindly Orbán alapozta meg, aki kihasználva a hadiszállításokban rejlő üzleti lehetőségeket, marhakereskedőként gazdagodott meg Győr városában. A Tolna megyei birtokszerzés testvére, Balázs, illetve fia, Ignácz nevéhez fűződik. III. Károly 1734. október 15-én kelt adománylevele mintegy 27 500 hold kiterjedésű birtokot juttatott a család számára Medina, Tengelic, Apáti, Hídja, Bikád és Hídvég pusztákon három részben Orbán, egy részben Balázs utódai között osztva meg a birtokot.16 A Tolna megyei megtelepülés a Gindlyeket a legrangosabb középbirtokos családok sorába emelte. A felemelkedés íve egy évszázadon keresztül töretlennek látszott. Orbán leszármazottai nagy múltú családokba házasodtak - Chernek Rosty, Bezerédj -, ezzel is emelve a család tekintélyét. A nemesi társadalomba való betagozódás ugyanakkor azt is jelentette, hogy a család maga is osztozott azokban a veszélyekben, amelyek e társadalmi réteget általában jellemezték. Ezek sorában az első helyen a nagyfokú birtokosztódás állt, ami a Gindlyeket is jellemző magas születésszám szükségszerű következménye volt. A bőséges gyermekáldásnak, valamint annak köszönhetően, hogy az adománylevél a leányutódoknak a fiúkéval azonos örökrészt biztosított, a 19. század elejére a ten- gelici uradalom számos középbirtokra darabolódott. A nemzedékről-nemzedékre csökkenő örökség azonban a Csapók helyzetével összehasonlítva még mindig jelentős birtokot képezett. Gindly Katalin apja, Károly 1805-ben bekövetkező halálakor valamivel több, mint 6000 hold tulajdonosa volt, melyen hat élő gyermeke osztozott. A testvérek közötti első osztályos egyezségre 1807-ben került sor, majd két évvel később az egyik testvér és egy nagynéni halála miatt a másodikra. Ennek eredményeként Katalinnak körülbelül 1500 hold birtok jutott a tengelici pusztán, így aztán 18 éves korára a Gindly lány kifejezetten vonzó partinak számított. Nem egyszerűen egy majdani örökség várományosaként tekintettek rá a társaságban, hanem mint egy olyan hajadonra, akinek tényleges birtokhoz jutása karnyújtásnyi távolságra volt. Csapó Ida szüleinek megismerkedéséről, találkozásuk helyszínéről, körülményeiről nincsenek pontos ismereteink, mint ahogy alig van adatunk a szülők házasságkötése előtti életéről. Az apa, Csapó Dániel 1798-ban fejezte be tanulmányait a pozsonyi jogi akadémián, bizonyítványa tanúsága szerint kiváló eredménnyel.17 18 Vagyon hiányában a húszéves fiatalember azzal a gondolattal foglalkozott, hogy uradalmi tisztviselőként kezd munkába. Erre utal testvére, Sándor 1798-ban hozzá írt levele. „Sontagh Úrhoz való meneteledet, akárki akár minő okokbul tanácsolták, én nem javaslom, mert attul tartok, hogy egy két esztendeig nála lévén vagy számtartóvá vagy Cancellistává tesznek, Te pedig nem azért tanultál, hogy talán egész életedben számtartó légy!”18 Sándor öccse karrierjét 13 CSERNA 1999, 47. 14 CSAPÓ 1985, 19; 20; 23; 27. 15 MNL TML Csapó cs. ir. 27. dob. 1. pali. 16 NAGY IV. köt. 1858, 408-409. 17 MNL TML Csapó cs. ir. 27. dob. 1. pali. 18 MNL TML Csapó cs. ir. 40. dob. 44. pali. 315
