Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében III. Vízrajz
pedig ásott vízvételi helyről van-e szó. Jó példa erre a Meszesen 1360-ban említett forrás, amelyre az inkább a kutak kapcsán említett puteus szót használták az oklevélben, bár nyilvánvalóan forrásról van szó, hiszen az irat szerint patak eredt belőle. Amint arra nemrég Máté Gábor rámutatott, a Völgységi-patak vízgyűjtőjének lakossága minden olyan víznyerőhelyet „kútnak” nevezett, amelyet használatba vettek, csupán a kitisztítatlan vízfakadásokra használták a forrás megnevezést.274 A források és kutak önálló tárgyalását ennek ellenére indokolta, hogy a tanulmányban elemzett vízrajzi kategóriák közül egyedül az ásott kutakat ismerjük régészeti feltárásokból, s emiatt jogosnak éreztem a források és kutak önálló tárgyalását. Az oklevelekből 13 forrást ismerünk, négyet név szerint is, négyet név nélkül, további ötre pedig településnevek utalnak. A név szerint ismert források utalhatnak a birtokosra (Ábelkuta), a forrásból eredő víz nevére (Csatakútfő?, Füzegyfő) és a forrás kiépített jellegére (Kőkút). Érdekesség, hogy a forrásokra utaló településnevek között két szláv eredetűt is találunk (Ezdenc, Zalatna), mindkettőt a Mecsek vidékéről. Kőfő és Nádfő falu egy-egy Kő, illetve Nád nevű patak forrásáról kaphatta a nevét. KUTAK Név szerint ismert kutak az írott forrásokban Égerkuta (Egerkuta): 1325-ben Szalatna és Bikái együttes határleírásában szerepel az Égerkutá- nak mondott kút {puteum).275 Faágkuta (Faagkutha): 1460-ban Gyulaji Jakab zálogként Gyulaji Dako Benedeknek adta Sólya- gi Jago és Miklós, Sólyagi János fia Miklós és Sólyagi Benedek Gyulaj birtokon levő három kaszálóját és rétjét, közülük az egyik a Faágkuta nevű helyen {loco) feküdt.276 Gamaca: 1302-ben a veszprémi püspök az egyház elhunyt gerézdi nemes jobbágya földjét egy prediálisnak adományozta és mivel ezek a földek a püspökség nemes jobbágyainak a földjeivel vegyesen feküdtek, elhatárolták a birtokot, amelynek során a Gamaca nevű kutat {adputeum Gamaca vocatum) is említik. A birtokrészhez hozzácsatoltak egyebek mellett egy ugyanennél a kútnál {circa prenotatum puteum Gamaca) lévő kaszálót is.277 Kácskuta (Kachkutha): 1502-ben Kéri Fülöp a Kér birtok határában levő Kácskuta nevű erdőt elzálogosította Óbudai Ferenc deáknak.278 Ó út kút {ohut cutarea): a Martos 1055-ös határleírásában szereplő ohut cutarea helynév a névutót elhagyva ’Ó út kútjaként’ értelmezhető.279 Petekuta: egy hamis oklevél szerint 1276-ban meghatárolták Szil birtokot, a határjárásban szerepel egy Petekuta nevű kút {unum puteum wlgo Pete kuta dicto) is.280 Név nélkül említett kutak írott forrásokban- Martos vására kútját {mortis uuasara kuta reá) az 1055-ös tihanyi alapítólevél említi. Hoffmann István szerint nem dönthető el, hogy a helynév előtagja településre vagy személyre utal, a kút pedig jelenthetett természetes forrást és ásott vízvételi helyet is.281 274 MÁTÉ 2014, 481-482. 275 A. IX. 113,116. sz. 276 SZAKÁLY 1998,139. sz. 277 KUMOROVITZ 1953,10. sz.; A. I. 193-194. között. 278 DL 72279. CDH 279 HOFFMANN 2010,140-141. 280 ÁUO IX. 101, 106. sz.; RA II/2-3. 2701. sz. 281 HOFFMANN 2010, 117-119. 27
