Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
ÖSSZEFOGLALÁS A fentiekben számba vettük az újpalánki vár és környékének tűzhelyeiről, kályháiról, kályhatartozékairól a feltárási és terepbejárási anyagok révén rendelkezésünkre álló ismereteinket. Kigyűjtöttük azokat az objektumokat és helyszíneket, amelyekben és ahol tüzelőhelyek, tűzhelyek és fűtőalkalmatosságok, kályhák maradványait találtuk. Igyekeztünk kiválasztani a szándékkal gyújtott tüzek, tüzelőhelyek maradványait a vár többszöri leégése során keletkezett tűznyomoktól, az érintett objektumok leírásánál pedig jeleztük azt is, hogy velük vagy közvetlen környezetükben milyen további leletek kerültek elő. Bár a romok eltakarítása, majd a végső betöltődések alatt a 17. századi leletek gyakran összekeveredtek a 18. század elején visszaköltözők tárgyi anyagával, a kályhaszemek, csempetöredékek döntően jellegzetes hódoltságkori leletekkel együtt kerültek elő, ami a kályhák használati ideje szempontjából volt fontos körülmény. A vár területén, a házak közötti szabad területeken találtunk olyan tüzelőhelyeket, melyeket kövekkel, téglákkal raktak körbe, sőt arra is volt példa, hogy lókoponyát állítottak a tűz szélére (5. kép). A környezetükben talált füles főzőfazekak, sütőharang-töredékek, ólommaradványok és golyóöntő negatívok arra utalnak, hogy ezek a szabadtéri melegedés lehetőségén túl a sütés-főzés helyszínei is lehettek, de más, tüzet igénylő munkák végzésére is (például pisztoly- és puskagolyók öntése) lehetőséget nyújtottak (6-8. kép). Az időszakunkra már lakatlanná vált szomszédos, Szentmiklós nevű falu templomának elbontott kerítéséből hozták azokat a téglákat, melyekből nem egyszer a régi földházak részben már betöltött gödreiben létesítettek tüzelőplatnikat. E felhevített platnikon is használhatták a több, mint fél méter átmérőjű, vastag falú sütőharangokat, sütötték a lepénykenyereket, de rendszerint egy kisebb, másik gödörben lévő szabadtűz is volt a közelükben (2. kép; 3. kép 2; 4. kép). A várfalakon belül kisebb kemencéket is feltártunk. Ezek köralaprajzú, gömbszelet-felépítményű favázas sütőkemencék voltak, melyek boltívét az előre elkészített favázra felhordott sárral készítették, hasonlóan a házak paticsfalá- hoz. A kemencefal átégett töredékekén látható lenyomatok szerint a faváz készülhetett 2-3 cm átmérőjű hengeres faágakból vagy vastagabb, kb. 3,5 cm átmérőjű ágak félhengeres hasítékából is. Az egyik kemence paticsdarabjai között nagyszámú vasszöget is találtunk (13. tábla 2-3). Két, hosszabb ideig használt, kisméretű tűzhely átégett maradványai szintén huzamosabb használatra utaltak. Az egyiknek a tűzterét élére állított téglákból alakították ki és külső tapasztással erősítették meg, míg a másik - sajnos igen hiányos szerkezetű - tűzhely íves, tapasztott aljának hátsó végében két azon túlnyúló, majd felfelé nyíló kürtő biztosította a megfelelő hőfok elérését. Ezeknél a tűzhelyeknél feltételezzük a vegyes hasznosítást, azaz sütés-főzés mellett kisebb fémmunkák elvégzésének a lehetőségét is (9-10. kép). Kovácsműhely nyomát nem találtuk a várban, de a betöltésekből kerültek elő erre utaló leletek (kovácssalakdarabok, tűzi fogó, szegvágó fogó). Különösen változatos leletanyaga volt a vár fém- megmunkáló műhelygödrének, igaz, a fémmunkáknál elengedhetetlen tűzhelynek itt nem találtuk meg a maradványait (11-12. kép). A műhely javításra váró fémtárgyai és félkész termékei mellett kiemelt jelentőségűek a más délszláv vonatkozású lelőhelyekről is jól ismert golyó- és rozettaalakú gombok és egyéb ruhadíszek öntéséhez használt kőnegatívok (13-14. kép). A bátaszéki, barcsi várakhoz hasonló, több téglarétegű kályhaalapok nem kerültek elő. Az olykor csak részben, máskor teljesen szétszántott téglás felületek azonban a mellettük talált kályhaszemek (általában az ismertetett típusok vegyesen) tanúsága szerint is kályhamaradványok voltak. Viszonylag kis számuk a legújabbkori rombolások mellett talán a 18. századi visszaköltözők életmódbeli szokásaiból is adódhat. Azt sejteti, hogy 1686 után a rombadőlt kályhákat nem építették újjá, a gödörházak fűtését a félig betemetett gödrökben, vagy a ház különböző pontjain gyújtott szabad tüzekkel oldották meg. Kivételt talán az ide kirendelt harmincadhivatalt vezető tisztviselők lakása 180
