Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
a fenti rendszer úgy módosul, hogy a vízszintes borda nem lefedi ezeket a tekergőző szalagokat, hanem határozottan két egységre bontja. Az ilyeneknél két osztóegyenes is van. Bár nehezen határozható meg, de lehetséges, hogy ez utóbbiak a csoporthoz tartozó, de más kiosztású párta (esetleg egy nem ismert csempeváltozat?) alsó szélének darabjai.63 Három töredéken betűt (betűket) is találtunk. Közülük az egyik a már említett Szentmiklós falu területén került elő, míg a másik kettő Palánk-Csemetekert lelőhely megjelöléssel került leltárba. Utóbbi név egy időben az egész Palánki-sziget (Újpalánk + Szentmiklós) együttes neve volt, azon belüli előkerülési helyük sajnos nem ismert. Az elsőn, azaz a 7. tábla 6. számú töredéken az egyik bástyafok belső mezőjében a pont mellet egy K, a másikon egy C betű tükörképe látható, a fokok teteje felőli nézetben. A tükrözöttség oka az lehet, hogy a fanegatívra oldalhelyesen vésett betűk a lapon fordítottá váltak. Más csempék ilyen szempontból értékelhető mintáit alapul véve ez a valószínűbb. Ám az is lehet, hogy az eredeti csempéről vett másolat másolásakor, majd az arról vett másolaton (és így tovább...) a betűk egyszer oldalhelyesen, máskor tükörírásban jelennek meg. Ha a két másik, betűs töredékünk pártamezőn belüli helyét megfelelően értelmeztük, akkor a 14. tábla 9. és 12. számú tárgy C, illetve K és C betűi oldalhelyesek.64 Mindhárom betűs töredék területünkön került elő, de sajnos mindhárom felszíni szórvány. A betűk formája, díszítményen belül elfoglalt helye arra utal, hogy nem a dúc vésnöke, hanem utólag, a kályhásmester véste azokat a fanegatívba. Mindennek ellenére vagy éppen ezért a legtöbb felvetődött kérdést ez a pártatípus jelentette számunkra, mert ahogyan jeleztük, igen kevéssé volt ismert a kelet-dunántúli leletek között. Díszítőelemei pedig szinte egyáltalán nem, hiszen az említett etei oromcsempét Csalogovits is csak mintegy mellékesen közölte cikkében. Díszítményét nem ismertette, és az általa közölt fénykép is nagyon gyenge minőségű.65 Mégis éppen ez az elmosódott előlapú oromcsempe volt a fellelt analógiák egyik számunkra legfontosabb darabja. A c) változattal összefüggésbe hozható környékbeli és délkelet-alföldi kályhaszemleletek 1. Az etei csempe redukált égetésű, világosszürke színű, máz nélküli oromcsempe, előlapján elmosódott mintázattal. Összehasonlítva a csaknem teljes újpalánki pártával, látszik, hogy bár a két darab negatívjai ugyanabból az első vésetből eredhetnek, az etei példányé már leegyszerűsödött, mintázatát vesztett volt. Előlapjának hátoldalához egy, az előlap méretéhez igazított szájnyílású, korongolt tálka csatlakozik. A dob formájú toldalék mélysége csekély, felül a felső harmad előre íveltsége miatt 4, alul 3 cm. Felső részén egy száradási lyuk van, fenéklemeze kör alakú (15. tábla 4). 24. kép. Azonos mintázatú, talán azonos sablonnal készített pártalap, illetve oromcsempe Újpalánkról és Étéről 63 Ebből a változatból nincs egész pártalemezünk vagy a kérdést tisztázó nagyobb töredékünk, így abban sem lehetünk biztosak, hogy a 14. tábla minden töredékét helyes tájolásban helyeztük fel. 64 A kérdésről ILON - SABJÄN 1989, 84-85. 65 CSALOGOVITS 1937, 9. ábra 2. kép. - 1964-ben a kissé sérült oromcsempe restaurálását követően más etei leletekkel (figurális kályhadísz, kályhacsempék, csempekészítés negatívjai, használati tárgyak stb.) együtt került kiállításra a Béri Balogh Ádám Múzeum állandó kiállításának török kori emlékanyagot bemutató egységében. Érvényes leltári száma nincs. 173
