Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen

olyan kályhaszemfajta, amelyet szájnyílásával befelé építettek a kályhába, a kupola felszínéből csak felső része látszott ki. Befelé való nyitottsága miatt belül mindig kormos. Ismertek olyan változatai is, melyeknek tetején keresztrózsaszerű végződés van, az Újpalánkon talált egy kiegészíthető és két töredékdarab azonban az egyszerűbb, csúcsban végződő változathoz tartozik. A kiegészíthető példány csúcsát három, a csúcstöredék végét egy borda tagolja. Ez a változat az ismert, megyebeli leletegyütteseken túl a hódoltsági területek más részein is gyakori.57

IX. Préselt domborműves párták és csempetöredékek (7. tábla 1-7; 8. tábla 1-3; 9. tábla 1-3, 3/a; 11. tábla 1-2, 2/a; 14. tábla 1-14.)

Az alföldi és kelet-dunántúli szemeskályhákat is ismertető munkájában Sabján Tibor több esetben is említi a két nagytáj kályhái és kályhaszemei közötti hasonlóságokat és összefüggéseket. Az alkotóelemek leírásánál azonban - feltehetően annak okán, hogy munkája írásának idején területünkről még viszonylag kevés új feltárási eredmény volt publikus - a pártákat és bástyatetős díszítményüket csak az alföldi résznél tárgyalta, s ez a típus tanulmányának itteni kályhaszemfajtákat bemutató szemléltető rajzán sem szerepel.58 Újabb közlésekből ma már tudjuk, hogy a Csalogovits József által csaknem nyolcvan évtizeddel ezelőtt közölt bástyatetős, redukált égetésű orompárta Étén sem egyedül képviselte ezt az előlapváltozatot.59

Az általunk e csoportba sorolt párták és töredékeik mindegyike korongolással készült, negatívba préselt és azon méretre vágott agyaglap kiégetésével készült. Színük vörösessárgától a barnásvörösig terjedő. Utóbbi szín - csakúgy, mint a várban és környékén előkerült más típusú kályhaszemek esetében - lehet a másodlagos tűz és/vagy füst eredménye is. Törésfelületük színe gyakran három rétegben eltérő, kívül és belül vörös, középen pedig - a gyenge égetés miatt - szürke vagy sötétszürke, olykor majdnem fekete. Hátoldaluk mindig simított, a széleken általában ferdén levágott. A lap középen a legvastagabb, a szélek felé elvékonyodó, gyakran enyhén dongás hátú. Előrenéző, mintás felülete a formaleválasztóként használt homok beleragadt vékony rétegétől sokszor érdes, durva tapintású. A lapok vastagsága 0,7-1,7 cm között változó, de az 1 cm feletti a jellemzőbb.

Domborműves mintázatuk készítésénél a sablonhasználat mindkét ismert változata felismerhető. A fából készített sablon felületébe „oldalhelyes” negatívot véstek, ezért a minta képe végül kidomborodva, de oldalhelyességét tekintve negatívban jelent meg a préselt felületen. A plasztikus, tisztán felismerhető mintaelemekkel készült díszítmények készítésénél ezt az eredeti, vésett fanegatívot használták. Az ilyen csempék a mintát kidolgozó vagy legalábbis az eredetit kivésető műhely termékei. Többségben vannak azonban azok, ahol a negatívot nem fából, hanem feltehetően agyagból készítették az iménti csempék másolásával. A többszöri átvétel, a másolat másolása azonban a mintázat elmosódásához, silányosodásához vezetett. Ez a jelenség nem csak Újpalánkon, hanem más ismert leletanyagban is tetten érhető. Az ilyen agyagból készült sablonoknál talán még nagyobb szerepe lehetett a leválasztást segítő homokrétegnek. A technológia kapcsán megjegyezzük még, hogy csempéink agyaglapját kézzel, esetleg valamilyen kézi eszköz segítségével préselték a negatívba, mert a más csempéknél előforduló textillenyomatnak nálunk nincs nyoma.

A lapok közül háromnál mérhettünk teljes szélességet. Ez a két, feltehetően ugyanazzal a nega57 Előkerültek nagyon hasonló példányok például a szolnoki várból, ismeretlen lelőhelyről a Duna-Tisza közén, a Bács-Kiskun megyei Szentkirálypusztán és a békési Mezőberény főterén is. FODOR et al. 2002, 94, 96, 107,120. Az ozorai vár feltárási anyagából több változata is ismert. FELD - GERELYES 1985, 174-175, 21. kép 3; FELD et al. 1989, 193-194, 17. kép 4-7. - A hagyma alakú kályhaszemek idők folyamán bekövetkezett alakváltozásairól: HOLL 2002, 26. X. tábla.

58 SABJÁN 2001, 295. 10. tábla.

59 CSALOGOVITS 1937, 10. kép. - Vizi Márta az etei 10. sz. kályha rekonstrukciója kapcsán mázatlan vörös és mázatlan szürke párkány- és oromcsempéket közölt. Összesen három példányt, melyeket háromszögkeretbe foglalt levélmintával és csavart, fejezetes oszlopokkal díszítettek. A csempék felső része a 3-3 kimetszéssel készített bástyafokkal előredűl, s a Csalogovits által közölttel ellentétben nincsenek egy hátsó, korongolt pohárelemmel összedolgozva. VÍZI 2013,164-165,167, valamint 200. 43. kép, 201. 44. kép, 203. 53. kép. Ugyanebben a munkájában kályharekonstrukciós javaslatokat is közöl a szerző, ahol a kályhák oromzatán az említett bástyatetős díszű elemek is helyet kaptak. VÍZI 2013, 208-211. 70-75. képek, valamint 217. 5. tábla.

171