Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
több esetben találtunk a gerendákba vert kovácsoltvas szegeket. A letaposott, de nem tapasztott padlószinten az objektum északkeleti részén további famaradványokat (esetleg padló maradványa?) figyeltünk meg. Az alapgödör 500x420 cm, a boronaház: 480x380 cm alapterületű, jelenlegi mélysége 60 cm. Az így elkészült épülethez annak északnyugati sarkánál egy síkjában eltolt, de azonos hossztengelyirányú kisebb építményt építettek, melynek falait nem gerendákkal, hanem a közeli szentmiklósi templom kerítőfalának kiszedett tégláival alapozták meg.25 Az alsó sort sárba fektették, a felső soroknál habarcsos kötőanyagot használtak. A feltehetően tárolóhelyiségként használt építménybe (25. obj.) rézsűs lejárat vezetett, melyen deszkanyomok (küszöb?) maradtak meg. Az épületek pusztulását követően a melléképület tégláinak nagy részét immár harmadlagos fel- használásra kitermelték. A keleti falnál az így egy szakaszon üressé tett falárokba egy felnőtt korú férfit temettek el. A 26. objektum betöltésének alsó részében az épületek omladéka, felette pedig egy - feltehetően más épület maradványaiból áthozott - cserépkályha maradványaival, kövekkel, tálalakú kályhaszemekkel kevert réteg volt. (A két feltárt helyiségben saját tüzelőhelynek vagy kályhának nem találtuk nyomát.26) A ház letaposott padlószintje alatt egy ellipszis felülnézetű, ovális kiképzésű korábbi gödörben (65. obj.) sárga, mázatlan cserépkorsót találtunk. A 25. és 26. objektumok építési technikájukat és vélhető komfortosságukat tekintve eltértek a vár és környékének (eddig) ismert épületeitől. A „rácok lakásait” még a jóval későbbi időszakok leírásai is földkunyhóknak, földbe mélyített putriknak, gödörlakásoknak említik.27 Egy 1703-as összeírás szerint a szekszárdiak nagy része is kunyhókban vagy vermekben lakott, nyomorúságos házaik is csak vesszőből készültek.28 Sőt, egy rövid ideig Szekszárdon élő jezsuita szerzetes még 1710-ben is azt jegyezhette fel naplójába, hogy a fogságban lévő Mérey apát távollétében az apátság épületébe „mezővárosi családok költöztek be, ami nem is csoda, hiszen ezen kívül leginkább csak veremlakásokban lakhattak: a kunyhóknak az ajtajuk, az ablakuk és a kéményük is ugyanaz a nyílás volt".29 Az újpalánki gerendaalapozású ház és téglafalú melléképülete e házakhoz képest igen előkelő lehetett. Sajnos a betöltésében talált leletanyag nem segít annak eldöntésében, hogy kik és mikor építették. A talpastálak, redukált égetésű korsók, széles szájú kanták, kézikorongon készült, durva anyagú főzőfazekak töredékei és az apró, kék színű üveggyöngyök, az apró, bronz mérlegsúly és az apróra tört üvegkarperecek egyaránt származhattak a hódoltság éveiből, de a 18. század első évtizedeiben ott lakó rácok használati tárgyai közül is. A nagyobbik épület járószintje alatti gödör korsója sem alkalmas finomabb kormeghatározásra. A török építészetben is kedvelt talpgerenda alkalmazása alapján épületünk - amennyiben valóban ház és nem más hasznosítású, pl. gazdasági vagy állatokhoz köthető épület volt - lehet akár az Evlija által említett boltok egyike is. Ám azt is tudjuk, hogy a korábban már említett harmincados, Gregorits Ferenc is kért és szállíttatott ki 1690 áprilisában építőanyagokat (deszkákat, zsindelyeket és épületvasalásokat) Újpalánkra, hogy mielőbb megkezdhesse ottani működését. Az építkezés sikeres lehetett, mert - bár Gregorits a következő évben belehalt a préda után járó magyar katonáktól kapott sebeibe - utódát, Blagota Gergelyt az Újpalánkon megtartott tisztújító gyűlésen választották főbíróvá.30 Lehetséges, hogy épületeink ezeket az éveket idézik, de biztosat erről is csak a feltárások folytatásától várhatunk. 25 Mint korábban láttuk, a vár épített alapozású tűzhelyeihez is onnan bányászták ki a téglaanyagot. 26 Ugyanezt figyelte meg Vizi Márta az M9 gyorsforgalmi út építését megelőző régészeti munkák során, ahol az egykori Iccse község helyén a 751. jelű objektumban tárt fel egy kályhaszem-leletegyüttest. VÍZI 2010, 374. 27 GAÁL - KŐHEGYI 1973-1977, passim. 28 Magyar Országos Levéltár E 152 Fasc. 33. Nr. 26. 29 MOLNÁR 2006, 112. 6. jegyzet. Az idézett 1703. évi összeírás szerint a szekszárdiak házai igen nyomorúságosak, vesszőből készültek, a lakók nagy része kunyhókban vagy vermekben lakott. 30 HOLUB 1974, 38-39. 164
