Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
A műhelygödör leletei között talált 7,0x4,3x3,8 cm nagyságú kőszéndarabot kezdetben a várban folyt fémmunkákkal hoztuk összefüggésbe és úgy véltük, hogy az a mecseki szénlelőhelyek valamelyikéről kerülhetett ide (15. kép).17 Szakértői vélemények azonban cáfolták ezt, mivel Magyarországon a kőszén bányászata és felhasználása csak a 18. század végétől, a 19. század elejétől tekinthető elterjedtnek. A fémek megmunkálásánál addig kizárólag csak faszenet használtak. A mecseki széntelepekről való származtatásának ellentmond a rajzolati próba is, amely fehér alapon sötétbarna színt eredményezett, míg a mecseki szén rajzolatának feketének kellene lenni. Ilyen barna karcolatot mutató kőszenet (lignitet) ma hozzánk legközelebb a bakonyi Ajka-Csingeren találhatunk, régi időktől kezdve gyűjtötték viszont a Szerbia területén lévő Kostolac közelében, ahol a patakok medrében is megtalálható volt, mint a víz sodrása által simára koptatott ún. „szénkavics”. Egyéb elfogadható magyarázat hiányában elképzelhetőnek tatjuk, hogy egy délszláv származású katona vagy családtagja hozta magával „útravalóként”, mint a szülőföldjéről származó, arra emlékeztető kedves tárgyat.18 15. kép. Kostolacról (?) származó széndarab a vár fémmegmunkáló műhelyének (60/A. obj.) gödréből KÁLYHÁK ÉS MÁS TÜZELŐHELYEK MARADVÁNYAI ÚJPALÁNK VÁR MELLETTI TELEPÜLÉSÉN Terepbejárások Már az Újpalánkkal kapcsolatos kutatómunka kezdetén, az 1961-ben induló, majd évente többször végzett terepbejárásokon találtunk a terület több pontján felszínre került tűzhelyfoltokat, paticsos, téglás környezetben lévő szemeskályha-maradványokat. A korábban csemetekertnek helyet adó, majd magánkézen lévő, vegyes művelésű (szántó, gyümölcsös, szőlő) kis parcellákat a földet máig használó későbbi tulajdonos - a szekszárdi kórház gazdasági részlege - egybeszántatta, sőt időközönként mélyszántást is végzett a területen. E munkák eredményeként megnőtt ugyan a felszíni leletek száma, de az objektumok pusztulása is felgyorsult. Fehér Géza és Parádi Nándor a Mészáros Gyula akkori múzeumigazgató felkérésére végzett lelőhelyvizsgálatuk alkalmával már ebben az állapotában látták a lelőhelyet. 1966. október 31-én kelt jelentésükben írták: ,A palánki csemetekert 17 Ltsz.: P.84.24.4. 18 Az ilyen szülőföldre vagy kedves emlékű helyre utaló tárgyak gyűjtésére és megőrzésére napjainkban is találhatunk példákat, pl. a Bukovinába visszalátogató székely leszármazottak simára kopott köveket hoznak a Szucsáva medréből. A széndarab származási helyéhez és felhasználásának lehetséges módozatához nyújtott értékes és önzetlen segítségéért Prof. Dr. Sümegi Pál DSc tanszék- vezető egyetemi tanárnak (Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszék) tartozunk köszönettel. A Duna melletti Kostolac felszíni művelésű bányájában jelenleg is bányásszák a lignitet, amit elsősorban hőerőműben hasznosítanak. 158
