Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
A WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM ÉVKÖNYVE ♦XXXVII. (2015) 145-215. GAÁL ATTILA Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen Mészáros Gyula emlékére Szemeskályhákra, hosszabb-rövidebb ideig használt tűzhelyekre és ideiglenes tüzelőhelyekre utaló emlékek nagy számban kerültek elő a palánkvár régészeti feltárása során is, de bőséges azoknak az idetartozó leleteknek a száma is, melyek az évtizedeken át folytatott terepvizsgálatok, terepbejárások, valamint két kisebb szondázó kutatás eredményeként a vár melletti településről származnak. KÁLYHÁK ÉS MÁS TÜZELŐHELYEK A VÁRFALAKON BELÜL A vár palánkfalainak több helyen látható javítása, az új palánkszakaszok égett paticsos betöltése és forrásadatok révén is tudjuk, hogy az erősséget már a hódoltság időszakában legalább egy alkalommal felégették, majd török-rác lakói a romokat eltakarítva újjáépítették azt. Újabb, a korábbinál jóval nagyobb romeltakarítási időszak következett be a vár 1686 szeptemberi lerombolását követően.1 A szekszárdi harmincados, Gregorits Ferenc a kamarai előírások miatt később arra kényszerült, hogy vámhelyét és hivatalát ott alakítsa ki és működtesse, ahol az a török időszakban is volt.2 Az általa, majd utódai által sietve felhúzott épületekről alig vannak ismereteink. A várban volt szilárd építőanyagú építmények járószint feletti részeiből - egy két téglasortól vagy átégett tapasztásdaraboktól eltekintve - szinte semmi sem maradt fenn. Az ekkor végzett terület- rendezés során azonban - részben vagy egészen - a hódoltsági időszak épületeinek romjaival, maradványaival töltötték be a várban addig lakott földházak gödreit, valamint a várbelső nagyszámú 1 GAÁL 1984, 140-141. „... szept.lö. Két átfutott magyar azt mondja, hogy az ellenség Sexar-t, Uypalánkát, és Bayát elégette és szándékoltak mindent elpusztítani, mert mindent itt kel hagyniuk... egy a tatároktól átszaladt magyartól megtudták, hogy a tatárok 4 nap előtt, a török sereg után szintén átszaladtak az eszéki hídon, s hogy az ellenség nem csak valamennyi falut a Sárvízen túl, hanem minden erődítményt is - melyek az említett hidakon való átjárást őrizték - felégették ...” A müncheni Kriegsarchiv gyűjteményében lévő eredeti naplóból kijegyezte: Kämmerer Ernő. Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára XIV/6. Kämmerer Ernő hagyatéka. 2 HOLUB 1936; HOLUB 1974, 38; GAÁL 2010, 402-403. 145
