Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Szabó Géza - Hajdú Tamás: Parasztpolgári fejlődés csírái a Duna mentén, Bölcske középkori temetői tükrében

nyeik alapján a mohácsi népesség antropológiai szempontból erősen heterogén. A népességben kiemelkedően magas a rövidfejűek aránya, de a hosszúfejűség is gyakran előfordult. A dinári, alpi, nordikus és számos más változat egyaránt kimutatható volt a mohácsi anyagban. Az adatokat összevetettük Henkey Gyulának50 a bölcskei népességre vonatkozó megfigyeléseivel is. Bár az általunk és a Henkey által vizsgált népességek között rendkívül nagy az időbeli eltérés, azonban mivel a település sem a török korban, sem az azt követő évszázadokban nem néptelene- dett el, ezért ezt az összevetést fontosnak véltük megtenni. A mai bölcskei népességnél is jellemző az általunk megfigyelt, a fej szélesség/hosszúsági jelző alapján nagyon rövid agykoponya. Henkey taxonómiai elemzéseiben a pamíri, dinári és turanid típusok dominálnak, amely részben átfedő eredmény vizsgálati eredményeinkkel. Ez a nem teljes egyezés már csak azért sem meglepő, mivel az időbeli távolság a két sorozat között nagy, valamint az általunk vizsgált sorozat a temető rész­leges feltártsága miatt csak töredéksorozatnak tekinthető. A református templom körüli temetőt használó népesség és a mai bölcskei populáció közötti esetleges kontinuitás kérdése ugyanakkor genetikai vizsgálatok nélkül nem oldható meg. Az általunk vizsgált bölcskei anyagban a férfiak Sjovold szerint becsült átlagos testmagassága 166,7 cm, a nőké 155,7 cm volt. A csontanyagban a történeti népességek körében gyakori degeneratív eredetű ízületi megbete­gedések (osteoarhtrosis deformans) és csonthártyagyulladás (periostitis) enyhe megjelenési formái többször előfordultak. Mindkét elváltozás kialakulását többféle tényező befolyásolhatta. Az ízületi elváltozásoknál többek között ilyen ok lehet az öröklött hajlam, valamint a nagy fizikai megterhelés is.51 A csonthártyagyulladások létrejöttét okozhatja megerőltetés, trauma, égés, de kialakulhatnak egyes fertőző megbetegedések másodlagos tüneteként is. A koponyatetőn és a szemüreg tetején jelentkező poroticus hyperostosis a fenti elváltozásoktól eltérően az anyagban mindössze néhány esetben fordult elő. A poroticus hyperostosis-t a vérképzőrendszer különböző zavarai, megbetege­dései okozhatják.52 A történeti korokban ezek közül a legvalószínűbb kiváltó ok a vashiányos ana­emia és ennél jóval kisebb arányban talán a malária lehetett. A gerinc erős fizikai megterhelésére utaló Schmorl-hernia-t és spondylosis deformanst az anyagban viszonylag kevés esetben lehetett megfigyelni. A traumák/törések a csontokon kevés esetben jelentkeztek, izomszakadásra/az izom károsodására utaló myositis ossificans azonban több esetben is előfordult. A Kálvárián feltárt emberi csontvázakat egy döntés értelmében a helyszínen egy közös osszári- umba kellett visszatemetni, melynek helyét ma egy emlékkő jelzi. így sajnos lehetetlenné vált, hogy élhessünk azzal az egyedülálló lehetőséggel, hogy a feltárás előtti években Bölcske élő lakosságán elvégzett antropológiai vizsgálatok eredményeit a hódoltság kori emlékeken keresztül a középkori leletekkel a történeti folyamatok tükrében is össze lehessen hasonlítani.53 Ezért az itteni leletek ér­tékelésénél elsősorban a megfigyelt temetkezési szokásokra, a viseletre koncentrálunk. A halottakat szinte minden esetben hátukra fektetve, fejjel nyugatnak fordítva helyezték a sírba. Ettől csak a gyermekek esetében tértek el. A tájolás csak egy esetben volt ellenkező irányú (29. sír). A csecsemőknél és kisgyermekeknél nyolc esetben (34., 88., 110., 118., 179., 181-182., 184. sírok­ban) fordult elő, hogy a hátukra fordítva alvó kicsik természetes testhelyzetének megfelelően, a ka­rokat és a lábakat rombusz alakban széthúzva, „béka alakban” fektették a sírba. Az oldalra fordított, szintén a természetes alvó testhelyzethez sorolható pozíció négy esetben (28., 48-49., 60. sírokban), még nagyobb gyermekeknél is előfordult. A változatos kéztartás az antropológiai vizsgálatok hiányában sajnos nem köthetők nemhez, ebből a szempontból nem elemezhetők. A homokos talajban viszont a férfiak szakállhordására (80. 50 HENKEY 1994. 51 ORTNER - PUTSCHAR 1981; AUFDERHE1DE - RODRIGUEZ-MARTIN 1998. 52 ORTNER - PUTSCHAR 1981; AUFDERHEIDE - RODRIGUEZ-MARTIN 1998. 53 HENKEY 1994. 102

Next

/
Thumbnails
Contents