Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében. II. Halászat
iregszemcsei Bántava és kisszékelyi Barátok tava helyneveket is. Az Esettvize nevű tavat a Dunából nyíló fok vizének gyenge áramlásáról nevezhették el, a Tapolca nevű tó pedig talán meleg vizű forrás közelében létesült, a Malomszeg közelében bizonyára őrlő berendezés üzemelt. Két furcsa tónév ma már csak tájnyelvi alakokból fejthető meg: a Pesze név bizonyára a Közép-Tisza vidékén kanyargós folyó- és állóvizek nevében előforduló pece szóval azonos, tehát a tó alakjára utal, míg a Rigyó nevében a korhadó nádtorzsa és nádszálak miatt nehezen járható vízfelszínre a - Velencei-tó mellett az újkorban még használt - rigya tájszó rejlik.195 A rekesztő halászat egyik jellegzetes formájára, a vejszés halászatra a több halászóhely nevében is előforduló vejsz(-e) szó utal: a faddi Kútvejsze ( Kwthwezy, Kuthvezy) és a pörbölyi Vejsz. A tavak, halászóhelyek nevei mára jórészt elenyésztek, de a Duna-mente egyes, a középkortól máig részben folyamatos lakosságú településeinek határában ma is él néhány középkori halászóhely neve. A Lak 1381-es határjárásában említett 11 ilyen közül 5 neve ma is megvan Alsónyék és főként Sárpilis határában (Akota, Élővíz, Kerektó, Kovácsfoka, Malomszeg, Rigyó). A különböző méretű és jellegű vízfolyások más-más halászati módot kívántak. A hálókkal űzött halászat régészeti nyomai a hálónehezékek, de írott adataink alig maradtak fent erről. Bizonyára hálónak kell fordítanunk a Faddon 1438-ban és 1475-ben hatalmaskodás során említett sagenas kifejezést.196 Előbb néhány „hálót vagy gátat” (sagenas sive prensuras piscium) áthelyeztek egy másik halászhelyre, illetve megfutamították a hálókat és rekesztékeket (sagenas et prensuras) készítő mestereket, utóbb pedig egy halászóhelyről az összes hálót és a halakat (universos sagenas et pisces) a Dunába engedték. Elképzelhető persze, hogy a szó nem magára a hálóra, hanem a hálóhoz hasonlóan a halak mozgását megakadályozó, épített szerkezetre utal. Kétségkívül egyfajta hálóról kapták nevüket a Fadd határában 1424-ben említett Nagylapt és Kislapt nevű halászóhelyek; a néprajzi szakirodalom szerint a húzott szerszámos halászat egyik, 60-80 méter hosszú és 6-10 méter mély nagyhálójának a neve egyebek mellett laptoló, lapsoló vagy laptúr, amely a 20. században a Dunán is elterjedt volt.197 Ezzel szemben a rekesztő halászatról - azaz a víz elrekesztéséről - számos oklevél szól, bár régészetileg ez a módszer nem fogható meg. A hálós halászat kisebb folyóvizek ásott és/vagy duzzasztott halastavain lehetett jellemző, rekesztékeket vagy vejszéket pedig főként a Duna-mentére jellemző ártéri tavakon (fokokon, morotvákon) használtak. Az úgynevezett kishalászaira jellemző szigony a kisebb és nagyobb vizeken is elterjedt lehetett. Lássuk ezek után az egyes halászati módokra vonatkozó konkrét adatokat. Ásott medrű, patakok felduzzasztásával létesített halastavakat leginkább a megye belső területein említenek. Bizonyosan ilyenek voltak az Ábrahámon, Gerézden, Koppányban, Szilen, Szo- kolyendréden, Temerkényben említett tavak. A tavak kisebb része terepen is azonosítható, részben a szerencsésen fennmaradt dűlőneveknek köszönhetően. A mai Iregszemcse határában fekvő Bán- tava-dűlőnek nevet adó tó, a jelenleg Kisszékelyhez tartozó Barátok tava és a Somogyszil határában fekvő egyik tó máig használatban van, Szentpál pálos kolostora, valamint a gyulaji erdőben azonosított Tői falu ágostonos prépostsága közelében mellett pedig a gátak nyomai igazolják a halastavak létezését. Korabeli forrásokból más területekről ismertek olyan, több tóból álló halastórendszerek, amelyek lehetővé tették a halállomány elkülönítését, illetve a tavak leengedését, kiszárítását.198 Hasonlókat nem ismerünk Tolna megyéből, de Szil (ma Somogyszil) határában 1542-ben egy osztozkodás kapcsán két - egy „jobb és hasznosabb”, valamint egy kisebb - halastavat neveznek meg, mellettük 195 ÚMT III. 580, 738. 196 Finály Henrik szótára szerint: nagy halászháló, húzó háló, gyalom, varsa: FINÁLY 1884, passim. Szakály Ferenc ugyanabban a re- gesztában előbb rekesztéknek, majd hálónak fordította (SZAKÁLY 1998, 101. sz.). 197 SZILÁGYI 2001, 179. 198 FERENCZI 2008, 350-351; ZATYKÓ 2011, 402. 240
