Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében
A meglévő birtoknagyságok tekintetében meg kell jegyezni, hogy a minőségi bortermelésre törekvő borászatok próbálják a számukra legjobb tulajdonságokkal bíró szőlőterületeket felvásárolni, amire ma már korlátozottan van lehetőség. A meglévő területekkel való megelégedettség ellenére egy-egy jó vételi lehetőséget nem szalasztanának el, ezzel is gyarapítva jelenlegi birtokukat. Saját szőlőtermésük mellett mindegyik borászat él a szőlőfelvásárlás lehetőségével. A felvásárlásokat évek óta jól bevált, régen kialakult kapcsolatrendszereken keresztül intézik. Általában a saját birtokukhoz (a hasonló földrajzi tulajdonságok miatt) közeli szőlőtermelőkkel állnak közvetlen kapcsolatban, ahol a borászatok által előírt módszerekkel történő termelés révén az általuk elvárt minőségű (természetesen évjárattól függően) szőlőt vásárolják fel. A családi munkamegosztás tekintetében figyelembe kell venni a munkafolyamatok koordinálását és a konkrét munka elvégzését, melynek legkritikusabb pontja a szőlő művelése. Ilyen nagy méretű birtokok esetében az időszakos szőlészeti munkák (metszés, gyomirtózás, kapálás, zöldmunka, szüret) elvégzésére a borászatoknak szükségük van ideiglenes munkaerőre. A szőlészeti munkák időszakos, de sűrű felügyeletét, ellenőrzését mindig a családtagok látják el, azonban a mindennapos munkák ütemezését, szervezését külsős céggel oldják meg. Általában erre a feladatra külön vincellért alkalmaznak, akik figyelik a rájuk bízott területeket. Az egyes borászatok borvidéken szétszóródott szőlőterületei miatt gyakran előfordul, hogy egy-egy borászatnak a borvidék ugyanazon a területén ugyanaz a vincellére (például: Eszterbauer, Heimann és Mészáros borászat közös vincellért alkalmaz), de ebből következik az is, hogy egy-egy borászatnak több vincellére is lehet. A vincellérek olyan alvállalkozók, - tehát nem állandó alkalmazottak - akik tisztában vannak az egyes borászok szőlőterületeinek művelési elvárásaival, figyelemmel kísérik egész évben a szőlőt, és az igényeknek megfelelően művelik azt. A vincellér gondoskodik az alkalmi munkavállalókból álló brigádok felállításáról, tehát neki kell kiválasztania, kit, melyik részmunkafolyamatba oszthat be, hogy az előzetesen megbeszélt és elvárt terméseredmény szülessen. Mivel neki kell betanítania a szőlőmunkásokat, ezért érdeke, hogy olyan emberek jöjjenek a csapatokba, akiket már képzettek, ügyesek és megbízhatóak. A vincelléreknek bejáratott brigádjaik vannak a borvidék különböző részeiről (például: Szedres, Kakasd, Alsónána) akiket időről időre mozgósítanak a csúcsmunkák idején. A borászok egybehangzó véleménye szerint problémát okoz a brigádokon belüli igen nagy fluktuáció. A minőségi szőlőtermesztés és a borvidék egyik nagy kihívása, mondhatni szűk kereszt- metszete lesz pár éven belül a szakmailag felkészült, megfelelően képzett munkaerő megtalálása és alkalmazása. Összegzés Az elmúlt tíz évben példaértékű összefogás (gazdasági-stratégiai szinten) bontakozott ki a szekszárdi borásztársadalmon belül. Ennek legjelentősebb platformja a Szekszárdi Borászok Céhe, ahol a kooperációnak köszönhetően megszülettek azok a koncepciók, melyek a borvidék profiljának kialakításához és egységes képviseletéhez szükségesek. Ez egy óriási előrelépés volt mind országos, mind nemzetközi tekintetben. Egyetértés született a kékfrankos, bikavér, kadarka szőlők dominanciájáról, természetesen szabadságot hagyva az egyes borászatok egyéni arculatának megtartása mellett. Jelenleg a kutatásom tárgyát képező 5 borászat ennek aktív részese volt. Figyelembe véve több évtizedes minőségi munkájukat, társadalmi szerepvállalásukat, gazdaságformáló potenciáljukat, kijelenthetjük, hogy a borvidék nagyjai, húzó nevei közé tartoznak. De szeretném kihangsúlyozni, hogy a kutatás jelenlegi fázisában vizsgált 5 családon kívül a többi - szekszárdi múlttal nem rendelkező, azaz beköltöző és 1-2 generáció óta hasonlóan sikeres és nagy presztízsű borászcsalád felkeresése a későbbiekben - az anyag teljessége érdekében - elengedhetetlen lesz. A kutatás jelen 571
