Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében

Eszterbauer János48

Eszterbauer Mihály (1908. X. 1. - 1972.1. 26.)

1. °o 1932.1. 25.

Czéh Julianna (1911. XI. 30. - 1944. III. 8.)

2. °o 1946. I. 13.

Dorogi Teréz (1912. VII. 21. - ?)

Lengyel János (1913. XI. 17. - 1943. II. 15.) oo 1937. XII. 11.

Gránitz Verona (1912. V. 25. - 1996. VIII. 20.) 2. °° ?

Prajmayer József (1899. XII. 14. - 1989. XII. 23.)

Eszterbauer Mihály

oo 1956. XI. 22. Lengyel Verona

(1937. III. 23. -)

(1938. IX. 3. -)

Eszterbauer János (1957-) Csatári Mónika Melitta

i

Eszterbauer Ildikó

Az Eszterbauer család részleges családfája

(Forrás: TML Anyakönyvek)

A Szekszárdi borvidék életébe az öt borászat közül Eszterbauer János kapcsolódott be a legkésőbb. Eszterbauer János nagyszülői hagyatékából (rétek, szántók, legelők) a hatvanas évek téeszesítése után csak a baktai és a porkoláb-völgyi szőlőbirtokok maradtak a család művelésében.49

Szülei számára a mezőgazdaság már nem volt vonzó, mindketten érettségit tettek. Édesanyja (Lengyel Verona) egy szövetkezetnél főkönyvelőként, édesapja (Eszterbauer Mihály) pedig főgépészként dolgozott a Tejipari Vállalatnál. Innen mentek nyugdíjba mindketten mint középvezetők. A család a tsz-be való belépés után ezt két szőlőterületet tartotta meg zártkertként. Területük épphogy elérte az 1 kh-at. A szőlőket főleg Eszterbauer János nagyszülei művelték, szülei inkább csak besegítettek munkájuk mellett. Eszterbauer János mégis úgy érzi, hogy jövőjét meghatározó gyermekkori élményei ezekhez a szőlőkhöz kötődnek.

Továbbtanulásában mégsem ez játszott szerepet. Mezőgazdasági gépésztechnikusként végzett, majd ahogy lehetőség adódott a 80-es évek alatt műszaki gmk-t alapított, mely azóta Szekszárd egyik legsikeresebb légtechnikai cégévé nőtte ki magát. így a rendszerváltozáskor nem igényeltek vissza területeket, szőlőbirtokuk minden egyes darabja későbbi vásárlás eredménye.

Eszterbauer János életében gyermekkorát követően a borászkodás csak mellékesen játszott szerepet. A ’80-as évek elején a nagyszüleitől kapott anyagi támogatáson nagyapja külön kérésére egy 1500 négyzetméteres szőlőt vásárolt és présházat épített rajta a Porkoláb-völgyben. Az itt termelt szőlő inkább a család fogyasztását fedezte, nem eladásra szánták a bort.

Az igazi változást az hozta meg, hogy az 1990-es évek végén cége partnereinek „hiteles ajándékként” saját borral töltött, egyedi címkével ellátott borospalackokat küldtek. Az ötletnek óriási sikere volt. Egyfelől váratlan előnyt hozott és megerősödő kapcsolatokat teremtett a műszaki cég üzleti partnereivel, másfelől többen jelezték komoly vásárlási szándékaikat is bora iránt. Saját szavaival élve: „indulásnál szimplán az üzleti érdek vezérelt" Kezdetben a bornak Eszterbauer János „kapcsolatteremtő erejét" használta fel első cége boldogulása érdekében. Borászatuk megkésettségének egyik oka éppen az, hogy a család a műszaki vállalkozásból élt meg, és a borászatot nem mint árutermelő céget működtették, hanem a műszaki céget népszerűsítették általa.

A vállalkozás beindítása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírt a tény, hogy a megfelelő borászt megtalálta unokatestvére Pálinkás László személyében, aki bár szintén műszaki végzettségű, de a borászat területén eltöltött évtizedes tapasztalatai miatt kitűnő borásszá vált.

Palackozott boraik 2001 óta kerültek kereskedelmi forgalomba. Az igazi áttörést a 2004-200548 Interjú Eszterbauer Jánossal 2014. augusztus 26. és szeptember 4. WMMM EA.

49 TML Telekkönyvi betétek.

562