Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében

Takler Ferenc40

Takler Ferenc (1988. II. 27. - 1944. X. 9.) oo 1912. XI. 5.

Vámosi Julianna (1891. XII. 14. - 1955.1. 16.)

Neiner János (1892. III. 26. -1937. VIII. 11.) oo 1918. II. 6.

Simon-Takács Rozália (1895. II. 25. -1971)

Takler István

(1919. X. 13. - 1978. XI. 26.)

oo 1945. X. 27. Neiner Rozália

(1923. XII. 28. - 2002. XII. 6.)

Takler Ferenc (1950-)

4

Takler András és if). Takler Ferenc

A Takler család részleges családfája

(Forrás: TML Anyakönyvek)

A Szekszárdi borvidék ikonikus alakja.

Apai nagyapja, Takler Ferenc földjeit fia, Takler István már nem sokáig használhatta. Jelentős birtokaikból Takler István a tsz-be lépés után a Felső-, Alsó-Cinkában és az Iván- völgyben40 41 tarthatott meg szőlőterületeket körülbelül 1 kh méretben. Ez a birtok segítette plussz bevételekhez a családot a rendszerváltozásig. A szőlőből mindig bort készítettek és így értékesítették. Mivel Takler István a Szekszárdi Mezőgazdasági Technikumban végzett Palánkon, így a Béri Balogh Ádám Tsz- ben középvezetői tisztségig vitte. Innen ment rokkantnyugdíjba 1969-ben. Kiábrándulva a rendszerből és a mezőgazdaság helyzetéből fiait más szektor felé próbálta terelni. így Takler Ferenc a pécsi Zipernowsky Károly Szakközépiskolában végzett gépipari technikusként 1969-ben. A középiskola és a katonaság után rögtön elhelyezkedett a szekszárdi ÉPFU-nál mint üzemvezető, és a borászati vállalkozás elindításáig ott dolgozott.

Munkája mellett számos állattenyésztési „vállalkozást” indított bátyja és édesapja segítségével. Próbálkoztak kiegészítő jövedelemhez jutni sertéstartásból, csibe- és tyúktenyésztésből, majd „tojáskereskedelemből” Tevékenységeik rendre kudarcot vallottak, főként az adózási rendszer váltakozó gazdaságpolitikája miatt. A ’70-es évek végére csak a szőlő- és a bortermelés maradt meg állandó jelleggel, ami stabil és jelentős jövedelem-kiegészítést nyújtott. Ez jelentette a későbbi borászat szakmai-gazdasági kiindulási alapját is.

1978-ban sajátították ki a házukat a Béri Balogh Ádám utcában, ahol pincéjük is volt és borászati eszközeiket tartották. A kiköltöztetés hatására vették meg tanyájukat a Decsi szőlőhegyen, hogy mezőgazdasági eszközkészletük egy részét el tudják helyezni. Ezen a területen épült fel később pályázati források segítségével jelenlegi borászatuk központi épülete.

Ahogy a lehetőségek engedték Takler Ferenc 1985-től elkezdett újabb földterületeket vásárolni és szőlőt telepíteni. Nem sokkal később 1987-ben végleg otthagyta stabil állását, hogy a borászat fellendítésén dolgozzon. Saját birtoka mellé területeket is bérelt, hogy a szőlő mennyiségét növelni tudja. Ebben az időben építette ki az első piacokat. Kannában árulta a bort és autóval terítette az ország különböző nagyvárosaiban. Legjelentősebb felvásárlóik a Balaton környékén, Szegeden, Kaposváron, Fehérváron voltak. 1996 óta kézi palackozóval palackozták boraik egy részét, így Budapestre már üveges borokkal érkeztek. 1996 más szempontból is áttörést hozott. Az alsónánai birtokvásárlással 20 ha fölé ugrott birtokméretük, mely a fokozatos birtokkoncentrációnak köszönhetően napjainkra 70 ha-ra gyarapodott. 1999-en kezdték el a tudatos hozamkorlátozást a minőség növelése érdekében, így Takler Ferenc meglátása szerint 2000-től „már tudtuk, hogy mit akarunk ... akkor váltunk profivá.” Megszülettek az első sikerek is. A bordeaux-i nemzetközi borfesztiválon

40 Interjú Takler Ferenccel, Takler Andrással. 2014. augusztus 22., 28. és szeptember 6. WMMM EA.

41 TML Telekkönyvi betétek.

557