Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében
pedig gyakran bort készítenek belőle. Ebből már nem csak saját használatra, de barátoknak és a tágabb ismeretségi körnek is jut eladásra. Az 5 ha-os vagy annál nagyobb szőlőterületet művelők már döntően a piacra termelnek, és általában a család egyik tagjának már a mezőgazdaságból származó jövedelme az egyetlen bevételi forrása. A termelők és a birtokok száma valamelyest csökkent az elmúlt 15 évben, de nem túl sokat. Ez a birtokszerkezet is stabilan tartotta magát. A tulajdonosok átlagos szőlőbirtoka 6,9-7,2 ha körül mozgott, ami mutatja, hogy egy személy eltartásához életképes ez a méret. A 10 ha feletti területeket már nem az őstermelők, hanem a családi gazdaságok, gazdasági szervezetek művelik. Olyan középbirtokok22 ezek (10-20 ha), ahol még rengeteg fejlesztésre váró problémával (szőlészeti-, borászati technológia, vendéglátás) néznek szembe, de igyekeznek legyőzni ezeket az akadályokat és utolérni a nagyborászokat (20 ha felett). Nem véletlen, hogy a KSH adatai egy kategóriába vették őket. Ha kiemeljük és összesítjük a 10 ha feletti birtokokra vonatkozó hegyközségi adatokat, akkor még szembetűnőbb a változás. A 10-100 ha közötti területek aránya minden évben nőtt (38%-ról 61%-ra), míg az egyik 100 ha feletti birtok eltűnt a borvidékről. 2007 után a borvidék területének több mint a fele félszáz birtokos kezében összpontosult. Ők 2007-ben és 2014-ben a szőlőbirtokkal rendelkező tulajdonosok csupán 2, majd 5%-át alkották. Összességében az elmúlt 20 évben egy lassú, de fokozatos birtokkoncentráció figyelhető meg az átrendeződés során. Egyrészt drasztikusan csökkent a birtokok száma (és nyilvánvalóan a birtokosok száma is), másrészt a legerőteljesebb átrendeződés a kis- és nagyobb birtokok esetében figyelhető meg. Létezik egy stabilabbnak mondható középréteg, ami mellett a 10 ha feletti birtokok száma megnőtt, míg a kisbirtokok száma lecsökkent. Nyilvánvalóan mindezt befolyásolta az elmúlt évtizedekben, hogy a szülők által visszaigényelt és művelt szőlőkre a fiatalabb generáció már nem tartott igényt, így sok birtok gazdát cserélet a rendszerváltozás utáni első 10-15 évben, melynek hatására kialakult a jelenlegi koncentráltabb birtokstruktúra. Az, aki komolyan elkezdte kiépíteni borászati vállalkozását, igyekezett a jó minőségű és már saját birtokaihoz közeli szőlőket felvásárolni. Napjainkban azonban nehéz földhöz jutni. Általában örökléssel vagy adás-vétellel, ajándékozással cserélnek gazdát a szőlők. Ha a rokonság tagjai közül nem érdeklődik már senki a tanya iránt, abban az esetben hirdeti meg eladásra a család.23 Másik lehetőség a kevésbé kedvező fekvésű domboldalak megművelése, betelepítése, de erre nem minden borászat hajlandó, a kistermelők pedig biztosan nem. 2. A szekszárdi borásztársadalom - vállalkozó nagyborászok a rendszerváltást követően A rendszerváltást követően a Szekszárdi borvidék izgalmas változáson ment át, mely mélyen érintette borásztársadalmának szerkezetét is. Jóllehet, ez a változás napjainkban is tart még, hiszen jelenleg is a folyamatos alakulás, formálódás időszakában tart. Jelen tanulmányomban próbálom megragadni azokat a jellegzetességeket, melyek az általam szekszárdi „vezető” borászoknak/borá- szatoknak aposztrofált réteget jellemzik. Kutatásom során a szekszárdi borásztársadalomnak 3 rétege rajzolódott ki. Nehezen behatárolható csoportokról van szó, melyek általános jellemzői mellett egyes tagjai egyedi, eltérő jelleggel is bírhatnak. A törpe- vagy kisbirtokkal rendelkező gazdák és őstermelők elsősorban saját ellátásra, azaz önellátásra termelnek, ami azért nem zárja ki a szőlő vagy a bor egy részének időnkénti - akár hivatalos, akár nem hivatalos formában történő - értékesítését sem. Megélhetésüket nem a szőlő biztosítja, munkahelyük és nyugdíjuk mellett - hasonlóan a háztáji időszakhoz - művelik a szőlőt, 22 A következő fejezetben részletesen foglalkozom a szekszárdi „borásztársadalom” egyes kategóriáival. 23 A termőföld és a szőlő adás-vételét pedig csak nehezítette az egyre bonyolultabb törvényi háttér, konkrétan a 2013. évi CXXII. földforgalmi törvény „elővásárlási jogosultság” szabályozása. 551
