Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Kápolnás Mária:Fényképészek és műtermek Tolna megye Központi járásában a 20. század első felében
NÉMETH ANTAL (Működési ideje: 1945-1988) Borgula Edit 1933-1935 között töltötte ta- nonc idejét édesapjánál, majd két évig segédként dolgozott az üzletben. Németh Antalhoz ment férjhez, Várpalotára költöztek, ott nyitottak műtermet. A háború alatt mindenük elpusztult, ezért visszatértek Szekszárdra, s itt kezdtek új életet. „Tisztelettel értesítem a n.é. közönséget, hogy Széchenyi u. 32. szám alatt fényképészeti műtermet és fotószaküzletet nyitottam. Gép, film, album kapható. Amatőrképek szakszerű kidolgozását vállal m. Igazolvány és más művészi 19 kép A szekszárdi sajtérlelőben. felvételezés Németh Antal fényképészmester”106 Borgula Emil felvétele, 1958 Több hirdetéssel nem találkozunk, csak karácsonyi ajánlataival, újévi jókívánságaival: „Németh Antal fényképészmester és fotókereskedő minden kedves vendégének és ismerőseinek boldog új évet kívánl”107 A két műterem hosszú évtizedekig megmaradt, Németh Antal haláláig, 1987-ig dolgozott. Gyerekeik nem folytatták a mesterséget, Borgula Edit még egy évig készített fényképeket. MŰTERMEK BÁTASZÉKEN Bátaszék a járás legnagyobb közlekedési, ipari központja, vasúti csomópont, a bátaszéki uradalom központja. Hagyományosan vonzáskörzetébe tartoznak a sárközi települések, de Mórágy, Várdomb, Alsónána, Bátaapáti is széles vásárlóközönséget jelentett a fényképész műtermek számára. Hirdetéseikkel nem találkozunk a sem a megyei újságban, sem a századelőn megjelenő Bátaszék és a Sárköz című helyi lapban, így munkásságukról csak a levéltári források morzsáiból és a megmaradt felvételekből vonhatunk le következtetéseket. RÉCSEI (ROVÁCSEK) PÁL (Működési ideje: 1894-1922) Rovácsek Pál 1842-ben született Bátaszéken, édesapja iparos, az anyakönyvi bejegyzés szerint „bodnár” volt, édesanyja Jäger Franciska. Fiuk a pécsi tanítóképzőben szerzett 1861-ben képesítést elemi osztályok tanítására, zenére, énekre, gazdasági iparra, magyar és német nyelvre. 1861-től három évig Bátaszéken, utána Bükkösdön, Gyűrűfűn, Homokon tanított, 1878-ban került vissza szülővárosába.108 Előbb az elemi iskolában, majd az 1887/88-as tanévtől induló Nép- és Iparostanonc Iskolában dolgozott nyugdíjazásáig, 1902-ig. Utána óraadóként tanította rajzra az ipari tanulókat. 43 évi pedagógusi pályafutása alatt „sok érdemet szerzett a bátaszéki iparostanonc iskolában a rajztanítással. A keze alól igen ügyes mesterek kerültek ki. A híres bátaszéki dalárdának is évtizedekig karmestere volt, és a dalárda az ő vezetése alatt a nyolcvanas és kilencvenes években Pécsett és Miskolcon a többiek elől elvitte a pálmát. Jeles képzettségű, szorgalmas és kedélyes muzsikus volt, aki egész generációkat tanított zongorázni. ”109 A négy gyermekes tanító főállása mellett, kiegészítő jövedelemszerzésként és talán hobbiból, fény106 Tolnamegyei Néplap 1945. aug. 12. 107 Tolnamegyei Néplap 1946. dec. 28; Tolnamegyei Néplap 1947. dec. 17; dec. 24. „Karácsonyra ajándékozzon fényképet Németh fotó-műterméből. Szekszárd, Széchenyi utca”', Tolnamegyei Néplap 1948. dec. 30. „BUÉK kedves rendelőimnek Németh fényképész". 108 BÁTASZÉK 2000, 254-255.p. 109 Tolnamegyei Újság 1926. aug. 21. 524
