Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Kápolnás Mária:Fényképészek és műtermek Tolna megye Központi járásában a 20. század első felében
V. KÁPOLNÁS MÁRIA Fényképészek és műtermek Tolna megye Központi járásában a 20. század első felében A fényképezés 1839-ben közkinccsé tett találmánya, a valóság hű megörökítése, rendkívül rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. A fotográfiák nemcsak az egyének számára fontosak, hanem nagyon értékes kordokumentumok, források. A történelem meghittebbé válik, ha a szereplők magánéletébe: örömeikbe, bánatukba, életük fontos eseményébe pillanthatunk be személyes tárgyaikon, irataikon, leveleiken és fényképeiken keresztül. Kíváncsiságunknak az szab határt, hogy mit akartak eleink lefényképeztetni, a fotográfusok, amatőrök mit láttak megörökítésre érdemesnek, s nem utolsó sorban az, mit hagytak az utódokra, mennyi ismeret maradt meg a fényképek szereplőiről. A fotótörténeti levéltári kutatásokat megnehezíti, hogy a fényképészet sokáig szabad művészet volt, sem képesítés, sem iparengedély nem kellett hozzá, csak jó műteremben szerzett tudás és gyakorlat. Bár 1902-ben iparengedély kiváltására kötelezték a fotográfusokat - amit a hivatalok nem vettek túl szigorúan -, szabad művészetből csak 1920-ban vált képesítéshez kötött iparrá, ekkor kezdődött meg a hivatalos fényképészipari képzés és a korábbi iparengedélyek felülvizsgálata.1 A képesítés alól felmentést lehetett kapni, ha a fényképész felesége vagy gyermeke folytatta tovább a műteremben az ipar űzését. Az elmúlt évtizedekben a Tolna megyei fényképészek működéséről, egy-egy kiemelkedő alakjáról számos feldolgozás készült, a nagyobb településekről és a megye egészéről képeslapokat bemutató albumok jelentek meg, maga a szerző is több tanulmányt közölt a fotográfia történetéről nemcsak a múzeum évkönyvében, hanem folyóiratokban, tanulmánykötetekben is.2 A megye korai fotótörténetét bemutató feldolgozás3 időrendi sorrendben négy szakaszra bontotta a fényképészek működését 1870-1914 között. Jelen tanulmány, mely az előző folytatása, elsősorban területi, azon belül időrendi tagolású. Több olyan fényképésszel, műteremmel találkozunk, melyek működése az első világháború kitörésével nem fejeződött be, sőt, utána teljesedett ki, így korábbi tevékenységét és az előzményeket is célszerű megvizsgálni az összefüggések megértése érdekében. A témaválasztást indokolja, hogy a megyeszékhely központi szerepe, városias jellege, a környező falvakra ható vonzáskörzete ellenére nagyon korán kialakultak és hosszú évtizedekig működni is tudtak az első műtermek Bátaszéken és Tolnán. Vendégkörüket nemcsak a helybeli iparosok, parasztpolgárok tették ki, hanem a környékbeli települések módosabb lakói is. Az első világháború után, majd az azt követő évtizedekben egyszerre több műteremben készültek fotográfiák, sőt Deesen és Faddon is fényképészek telepedtek le. Az elemzés kezdő időpontjához hasonlóan nehezen választható egy lezáró korszakhatár annak ellenére, hogy az 1949-1950-es évek nagyon fontos for1 1920. júl. 30. — 61.752. K. M. sz. A fényképész-iparnak a képesítéshez kötött iparágak közé sorozásáról 2 A tanulmányok bibliográfiai adatait az irodalomjegyzékben közöljük. 3 V. KÁPOLNÁS 2002. 507
