Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Csekő Ernő: Országgyűlési választások, képviselők, jelöltek. A Tolna megyei elitrétegek politikaszervező erejéről
szének lakhelyéül (különösen Paks, Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy) szolgáló paksi választókerület képviselőségét, egy, az ellenzéki oldalon megjelenő dinasztia tagja volt. A szekszárdi kerületben öt cikluson keresztül képviselő, az 1861, 1865, 1869, 1872. és 1875. évi választásokon határozati párti, szélbali, majd függetlenségi programmal győzedelmeskedő Szluha Benedeken kívül az ugyancsak szélbali Szluha Ignác 1869-ben a pincehelyi kerületet hódította meg. Emellett Szluha János cecei / Fejér m./ földbirtokos és Szluha Pál egyaránt a szakcsi kerületben lettek képviselők, az előbbi 1905- ben és 1906-ban, az utóbbi 1910-ben.81 A Tolna megyei képviselők személyi állományának hosszú időre való stabilizálódásával együtt járt a megyén kívüli jelöltek számának ugrásszerű növekedése.82 Az 1887-ben és 1892-ben még helyi, illetve a megyéhez és a választókerülethez kötődő jelölt nyerte a kölesdi választást a függetlenségi Petrich Ferenc, majd a gyönki születésű fővárosi ügyvéd, Busbach Péter személyében, azonban 1896-ban már az egyértelműen központi jelöltnek tekinthető Pichler Győző, Kossuth Ferenc személyi titkára győzedelmeskedett a kerületben. A megyéhez nem kötődő jelöltek számának megnövekedését alapvetően két okkal magyarázhatjuk. Egyik a biztos mandátumúnak tekinthető kerületekben - s láttuk abból ebben az időszakban volt négy-öt ilyen - a kevés eséllyel kecsegtető küzdelmet helyi potentátok nem vállalták fel, s így a remények egy-egy megyén kívüli, vagy épp központi jelölthöz kapcsolódtak, illetve a kilátástalannak tűnő választásokon való indulást több esetben csak megyén kívülről érkező esélylesők kockáztatták meg. így például 1892-ben, a rendre elkötelezett szabadelvű pártinak bizonyuló bonyhádi kerületben Perczel Dezsővel szemben a függetlenségi Kossuth-párti ügyvéd, dr. Preyer Hugó vette fel a küzdelmet, és a választókerület dualizmus kori történetének egyik legszorosabb eredményét sikerült elérnie (1329-940). A Széli-kormány idején tartott 1901. évi „tiszta választások”-on induló hat függetlenségi képviselő fele már pesti jelölt volt: a kerületüket biztosan őrző Boda Vilmoson (szekszárdi kerület), Rátkay Lászlón (pincehelyi kerület) és az ugronista Szluha Istvánon (paksi kerület) kívül a már említett Pichler Győzőről, illetve a szekszárdi és a szakcsi kerületben induló, és egyértelmű vereséget szenvedő két Ugron-párti jelöltről, Schröder Béláról, illetve Mészáros Kálmánról van szó. Az utóbbi egyébként Bartha Miklós Magyarországának volt a munkatársa. Ugyancsak 1901-ben, a paksi kerületben Szluha István ellen az országos hírnevű publicista, fővárosi író, Kenedi Géza lépett fel szabadelvű jelöltként. (A kerület eredeti jelöltje br. Hieronymi Károly, korábbi belügyminiszter volt, de ő a jelöltségtől elállt.) 1905- ben a budapesti hírlapíró, Mészáros Dániel közös ellenzéki jelöltként a bonyhádi kerületben, illetve Haller József, az Esterházy-uradalom kapuvári központi igazgatója szabadelvű jelöltként pedig a szakcsi kerületben indult, és szenvedtek mindketten vereséget. A központi jelöltek másik csoportja a Néppárthoz kötődött. Az egyházpolitikai viták és törvénykezés hatására felekezeti alapon szerveződő párt már túllépett a korszakban szokásos honorácior jellegű választási párt modelljén. így az annak életében kitüntetett szerepet betöltő központi iroda működésének is köszönhetően, a párt 1896-os választáson fellépő jelöltjeinek közel felét országos viszonylatban is a központi jelöltek adták.83 A párt Tolna megyében induló öt jelöltje közül három volt az utóbbiak közé sorolható, s bár a pincehelyi kerületben induló gr. Apponyi Géza hőgyészi földbirtokos - pár évvel később a megye főispánja - nem központi jelölt volt, a párt életében a főrendi szárny egyik fontos alakjaként, valamint a párt dél-dunántúli szervezkedésének vezéralakjaként fontos szerepet játszott.84 Az előző fejezetben a pincehelyi és szakcsi kerületről írtak fényében nem okoz meglepetést, hogy a megyén belül e két kerületben érték el a katolikus Néppárt jelöltjei 81 A megye politikai életében elfoglalt ezen jelentős reprezentációhoz képest a Szluhákról szinte semmit sem tud a megyebeli történet- írás, helytörténet. 82 Hogy Tolna megyében a megyebeli jelöltek az 1887-es, 1892-es választásokig megfigyelhető domináns, meghatározó túlsúlya más megyék esetében korántsem volt szokványos, például jelzi, hogy a baranyai főispán, Kardos Kálmán az 1896-os választás előtt már a központból küldött, kijelölt szabadelvű jelöltek elszaporodása ellen emelte fel a hangját. KOROKNAI 1985,117. 83 SZABÓ D. 1978, 734. 742. 84 Gr. Apponyi Géza 1896. évi szerepvállalására: KOROKNAI 1985; CSEKŐ 2006b, 97-98. 466
