Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata

reformpontot helyezte legelőre, a hazaárulás vádját voltak kénytelenek elviselni. A konzervatív párt hívei hűtlenséggel vádolták a reformpártiakat. A döntő összecsapás 1833. január 12-én történt meg. A többség az urbárium mellett szavazott, így a január 23-iki kerületi ülésen megkezdődhetett a jobbágykérdés tárgyalása. Tolna vármegye követei az urbariális tárgyra vonatkozóan terjedelmes utasítással rendelkeztek, melyet az országgyűlés folyamán többször pótutasítással egészített ki a megyei közgyűlés. Az örökváltságot így képzelték el: „szabadságában állván a jobbágyoknak földesuraiktól úgy a teljes határtalan tulajdont megszerezni; vagy ez, és a felsőségi jus a földesúrnál maradván csak jobbágyi adózásaikat váltani meg - ezen kétféle szerződés mind a két részrül szabad alkura hagyattasson, melly t. i. legbiztobban, sérelem nélkül és a felek megnyugtatásával fog célra vezetni’.’38 A szabad alkuval a jobbágyközösségeknek a feudális kötöttségektől való kilépésre, a jobbágyterhek örökre való megváltására tulajdonképpen csak az elvi lehetőséget biztosították volna. Az önkéntes örökváltságnál az állam semmiféle gyakorlati segítséget nem nyújt a jobbágyoknak, a földesúrra és a jobbágyra bízza, hogy egymással megegyezzenek a szolgáltatások egyszerre, vagy több évig történő törlesztés megváltási összegben. A földesúr tetszés szerint elfogadhatta, vagy elutasíthatta a jobbágy megváltási ajánlatát. A megváltási összeg előteremtéséhez sem nyújtottak segítséget. A jobbágyi birtokbírhatás kérdését alaputasításukban fenntartásokkal pártolták. „Az urbarialis állapot erőltetés és sérelem nélkül mostani bajos állapotában kiemelődjön - a jobbágyság pedig polgári jussai terjesztésével a hazához és annak polgári alkotmányához annál szorosabban kapcsoltasson- ha a nemtelen jobbágyok a törvények által képesekké tétetnek, hogy az urbarialis telkeken valóságosföldi tulajdont szerezhessenek s bírhassanak” „Amidőn a jobb ágy teleknek tulajdona megváltatik- önként megszűnvén; - és értetődvén, hogy ezen esetben a birtokosoknak tulajdonát akármely részekben is szabad eladnia”„A községek... több tekintetből.., jobbágyi telkek vásárlásától eltiltassanak- azonban ama telket, mely tulajdonát a birtokos már elébb megváltotta - volt földesurának utóbb megvenni szabad legyen, úgy hogy attól a közterheket annak rendje szerint viselje.. P9

Az utasítás külön pontokban foglalkozott a jobbágyi szolgáltatások és haszonélvezetek problémájával. „ Afájzás..,a jobbágyoknak járó rendes haszonvételnek nem része és csak a fának vágásáért mintegy munkabérképpen jár a jobbágyoknak következőleg, ő arra ott, hol a földesúr a munkát tőle nem kívánja, viszont számot nem tarthat”„Óhajtják..., hogy egy országos kiküldöttség által a jobbágyi legelők mennyisége meghatározásában az egyéb féle jobbágybirtok mennyiségére és környül- állásaira különösen irányozó figyelem mellett más kulcs dolgoztasson ki, és a legelőnek így megállapítandó hold száma szinte azon mód, mint az egyéb jobbágyi birtoké az illető jegyzékbe iktattasson.” „A makkoltatásra...a jobbágyság egyedül elsőséggel bírjon annak haszonvételre” „Kedvtöltő vadászatra is használtatni szokott jobbágyi szolgálat jövendőre megszűntessen” „...A kettős dézsmának megszüntetését szinte úgy az ott különös szerződésen kívül, s csupán szokásból bécsuszott hetedelés vagy nyolcadolás eltöröltetését is eszközöljék ellenben, tehát ezen meghatározásból következőleg azt is, hogy a földesurak ott, hol a jobbágyság csupán tizedet adott, ha arra különös szerződéssel nem bírna - ezután a törvényes kilenceddel tartozzon” „Apró adózásokat és hosszú fuvart... a kilenced iránt lévő ajánlás értelme szerint a földesúr és a jobbágy közt egyezségre óhajtják...hagattatni, mely a jobbágyság részére a mostani urbariumos adózás módjánál terhesebb ne lenne’.'40 Az örökváltsági reform jelentette az országgyűlés legjelentősebb szakaszát. Ez a reformjavaslat fejezte ki leginkább a megváltozott viszonyok, a fellépő agrárkapitalizmus társadalmi téren jelentkező reformkövetelményét. De ebből a reformjavaslatból kitűnt a nemesség polgári célkitűzésének és a feudális jellemvonásainak ellentéte is. Polgári célkitűzés volt az, hogy kedvező feltételek között - amennyiben a jobbágyoknak van elég pénze és a földesúr is akarja a megváltást, lehetőség nyíljon a termelőviszo38 idézi: BRAUNNÉ 1978,142.

39 idézi: BRAUNNÉ 1978, 142-143.

40 idézi: BRAUNNÉ 1978, 143.

415