Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Szente Anikó: Ete mezőváros régészeti feltárásainak térinformatikai feldolgozása. Levéltári térképek térinformatikai felhasználása

A szimbólumokat számítógépen megszerkesztettem és AutoCAD-es blokkokat definiáltam belőlük. Egy külön rétegen az eredeti pöttyszerű leletblokkokból egy új tematikát hoztam létre. Forrásként az adatbázis csempetípusokat tartalmazó mezőjét választottam és lekérve a mező lehetséges értékeit egyenként hozzárendeltem a megfelelő csempetípusblokkot. Ezen kívül a tematikában még a színezést is alkalmaztam a pozitív, a negatív, valamint a színes csempeleletek jelölésére. A pozitív: piros, a negatív: kék, a színes: narancssárga (34-35. kép).

Frissítés után a program automatikusan megjeleníti a csempeleletek típus szerinti tematikus tartalmát (36. kép).

6.9. Levéltári térképek feldolgozása

6.9.1. Az 1911., 1976. és 1986. évi térképek

Az 1933. évi ásatás kapcsán a publikációból arról értesülhetünk, hogy a „halom hátán’23, folytatott feltárást Csalogovits József. Ez a hely minden valószínűség szerint a domb elnyúló, magasabb része lehetett. Azonban nem a legmagasabb, hiszen azt talán megemlítette volna az ásató.

Az 1935. évi ásatás kapcsán valamivel pontosabb helymeghatározást kapunk. „1935. évi ásatásomat a kincskeresőktől jobban megkímélt szántóföldeken, Cseh Sándor tarlóján kezdtem meg."2* Ezek szerint az előző ásatás a legelőként használt dombrészen volt.

Az ásatások leírásakor említett tulajdonosok (Cseh Sándor és Pörnyi Pál) kapcsán megkíséreltem kataszteri térképek alapján ezeket a területeket beazonosítani. A Tolna Megyei Levéltárban az 1911. évi kataszteri térképet találtam meg. A két említett tulajdonos közül Pörnyi Pált találtam meg a telekkönyvi betétmutatóban és a névhez köthető 4048. helyrajzi számú, a Sárföle I. dűlőben található ingatlanról feltételezem, hogy az ásatás helyszíne lehetett. A későbbiekben a régi térképek feldolgozásával megpróbálom ezt az ásatási helyszínt azonosítani.

Környezeti vizsgálódásainkat a különböző korokból származó térképek és leírások, valamint légi felvételek bevonásával próbáltuk bővíteni.

A térképek szkennelésével a számítógépen megjeleníthető és átalakítható raszterképeket hoztunk létre. A különböző korok más-más mértékegységet, vetületi- és koordináta-rendszert használtak. Az összehasonlíthatóság és egységes feldolgozás alapjául a jelenleg Magyarországon használt EOV-t (egységes országos vetületi rendszer) és EOTR-t (egységes országos térképezési rendszer) természetesen méter mértékegységgel választottam. Ebbe a rendszerbe kellett megoldani a lehetőségek szerint a különféle térképek beintegrálását.

Az 1911. évben készült kataszteri térkép vászonra kasírozott, papír alapú, vetület nélküli, mértékegysége öl, 1:2880 méretarányú, a szelvénysarok koordinátáit nem tüntették fel. Ete egész területe egy szelvényre esett, a 17. számúra. Georeferálását (azaz a választott földrajzi rendszerünkbe transzformálását) ezekkel a paraméterekkel nem lehetett egy lépcsőben elvégezni. A korrelációkat a jelenből visszafelé haladva az időben, több ütemben tudtam létrehozni.

Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésekor készítették az 1976-os térképeket. Hasonló szelvényezésű (szelvényszáma is szintén a 17.), öles, 1:2880 méretarányú, mint az 1911-es, de itt már a szelvény sarokpontok koordinátáit megírták. A hasonlóságok alapján a két térkép közötti kapcsolat megteremthető.

Körzetünkben a manapság használt EOV rendszert az 1986-os térképsorozattal vezették be.

A felmérés légi felvételek alapján készült. Nagyon érdekes a földhivatalnál megőrzött, alumínium lapra kasírozott ortofotó, amelyen a térkép szerkesztését végezték. Ete területén igen jól kivehetőek az egykori település házhelyei, világos foltokként. Sajnos az új térképrendszer szelvényhálózata úgy alakult, hogy Ete területe négy szelvényre esik. Ezek közül éppen a legértékesebb, amelyen a terület legnagyobb része látszódna, sajnos elveszett. Az előbb említett házfoltok a jobb alsó szelvény (25- 331-1 számú) bal felső sarkában és főleg szelvénykereten kívüli részén láthatóak. 23 24

23 CSALOGOVITS 1935, 1.

24 CSALOGOVITS 1937, 321.

353