Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Szente Anikó: Ete mezőváros régészeti feltárásainak térinformatikai feldolgozása. Levéltári térképek térinformatikai felhasználása
csempe-1 kapcsolatai 2008. október 22. Objektumok Objektum szám Lelőhely szám Korszak Kor Objektum típus — AZ Ásató AZ Anyag Soványítás AZ Soványítás AZ A múzeum neve Lelőhely Ásató A tárgy neve Leltári szám A tárgy állaga V— Objektumszám — Az előkerülés helye Hely részletesen Az előkerülés módja — A lelet anyaga "— Soványítás — A készítés technikája fotó Tárgynév AZ A tárgy neve Előkerülés helye — AZ Az előkerülés helye Készítési technika / r_ Előkerülés módja AZ A készítés technikája _/ i____________1 A Z Előkerülés módja 11. kép. Az adatbázis szerkezete jött létre. A közvetlenül velem együtt dolgozó régész, Vizi Márta instrukcióit folyamatosan figyelembe vettem a rendszer kialakításánál. Az volt a kívánalom, hogy a leletek megtalálási helyének térképi megjelenítésénél ne csak az objektumot vagy objektumokat (amelyekben lelték a leleteket) mutassa meg a lekérdezés vagy szűrés eredményeként a térkép, hanem a leletek egyediségükben, az azonosítójukkal együtt is megjelenjenek. Végül is ez az elvárás első lépésben nem is az adatbázis, hanem a koncepció megváltoztatását eredményezte, vagyis, hogy a leleteket egyenként is ábrázolni kell a térképen. Erre Vizi Márta jelenlegi kutatási feladatához, a megtalált kályhacsempék tipológiai feldolgozásához van szükség. Hagyományos módszer szerint ez úgy történt, hogy egy alaptérképet készítettek először, amely tartalmazta a szokásos tájékoztató térképi elemeket (út, vízfolyás, jelleghatár), valamint a régészeti objektumokat és jelenségeket. Erre illesztettek pauszpapírt, és jelölték rá a lekérdezésnek megfelelő lelet-előfordulást. A különböző lekérdezések eredményei újabb és újabb pauszpapíron jelentek meg. Ezzel az analóg módszerrel úgynevezett elterjedési térképeket készítettek. A tipológiai feldolgozást Vizi Márta Decs-Ete mezőváros területéről előkerült tapétamintás kályhacsempék típusbesorolása19 című munkájában készítette el. Ez áll egy precíz, aprólékos leírásból, valamint fotóval és rajzzal illusztrált mintagyűjteményből és a típuselnevezések táblázatából. Ez a típusbesorolás az adatbázisba „A tárgy neve 2” elnevezésű mezőként került be, a normalizálás szabályait figyelmen kívül hagyva. A típuselnevezések kódolása Vizi Márta munkái alapján megfejthetőek. Első jel/betű: L = lapcsempe, P = párkánycsempe, K = íves csempe (a köríves szóból), O = oromcsempe. Második jel/betű: P = pozitív csempe (mint végtermék), N = negatív csempe (formázáshoz használt). Harmadik jel/szám: csoportbesorolás. Negyedik jel/szám: csoporton belüli típus. Sz = színes csempe, ez kivételesen előtagként kerül a többi kód elé (12. kép). Ezzel sajnos többféle tulajdonságot sikerült egy mezőbe sűríteni. Szerettem volna ezeket az attribútumokat külön mezőkre bontani, de régészeti szempontból 13. árok 13. á 1. r 13. á. 1. 35. gödör 35. gödör 13.á 2. rb 13. árok 35. g, Ny 39. gödör pontosság mértéke bizonytalan feltételezett ismeretlen pontos 12. kép. A mező a kódokkal szelvényszintű 13. kép. A pontosság tábla 19 VÍZI 2008. 338