Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében. II. Halászat
A szintén Duna menti Körtvély határában 1437-ben a Nagyillésfokáról (Naghyliesfoka) hallunk,204 Madocsa 1145-re hamisított 1443-as határjárásában pedig a már említett Zalaásványa szerepel fok megnevezéssel is, továbbá feltűnik egy Sajtó- vagy Sajtárfoka nevű patak (rivulum Saythofoka alio nomine Saytharfoka) is.205 A Tolnán 1580-ban török forrásokban említett Fejérvíz-foka nevű halastóról nehéz eldönteni, hogy az elpusztult középkori falunak is nevet adó, ma is létező patakról, vagy magáról a településről kapta-e a nevét.206 Amint látható, több fok előtagjában találunk személynevet (Kovácsfoka?, Nagyillésfoka, Pálfoka), ám kérdéses, hogy bennük egyszersmind a fokok készítőit is tisztelhetjük vagy csupán kezelőit, használóit. A többi fok esetében részben gyanítható, hogy a közelükben fekvő földrajzi név neve vonódott át rájuk (pl. Akatha - Akathafoka). Ha a fokok eredetét forrásaink alapján nem is lehet eldönteni, az a középkori források alapján mindenesetre kétségtelen, hogy a Duna fokain már ekkor is építettek a halak feltartóztatására szolgáló rekesztékeket. Tolna megyében Dunaföldvár és Báta között 1774-ben 217 fokot írtak össze,207 ezek jó része kétségtelenül már a középkorban is létezett. A rekesztő halászatra - a halászati módok közül egyedüliként - okleveleink leírásai is utalnak, csaknem kivétel nélkül Fadd határából, a 15. századból. A néprajzi szakirodalom a rekesztő halászatnak többféle módját is ismeri: a vizek elrekesztése történhetett rekesszel, szégyével, rekesztőhá- lóval, vejszével és varsával. Forrásaink Tolna megyében ezek közül csak a rekeszek és a vejszék létét erősítik meg, a latin clausura szót magyarul egyszer a rekeszt (!), máskor pedig a vejsz kifejezéssel adják vissza: clasusulasque piscium seu lacunas vulgo weysz (1469), illetve clausuras piscium vul- gariter rekezth nuncupatas (1500). Mindkét módszer lényege az volt, hogy a folyókat és az árteret összekötő fokot elrekesztették, a tömegesen vonuló halakat ezzel egy adott helyre terelve, ahol már könnyen megfoghatták őket. A rekesz a mederben lécekből, gallyakból, vesszőkből stb. vagy akár földből készített kerítés volt, a vejsz pedig az iszapba levert, nádból font, át nem helyezhető hal- megállító készülék.208 Rekesztékeket nemcsak a Dunán, de kisebb folyókon is létesíthettek: Bélcs falu tartozékai között 1343-ban a Sár folyón lévő halfogó rekesztékeket is felsorolták, 1419-ben pedig ugyanezen a folyón Lak birtok határában említenek ilyeneket. Okleveleink többször elárulják, hogy a rekesztékek a Duna mellékágain, kiágazásain, vagy más néven fokain létesültek: Fadd határában 1475-ben a Fok vagy más néven Bécs nevű halászóhely a Duna mellékágával volt azonos. 1507-ben már az előző két név összevonásával keletkezett Bécsfo- kot említik, amely a Dunából ágazott s amelyen rekeszték működött. Szintén 1475-ben Pörbölyön a Vejsz nevű halászóhely a Dunából kapta a vizét, amelyet egy hatalmaskodás során elzártak, ezzel bizonyára nemcsak a víz folyását gátolták meg, de a halaknak a rekesztékekbe jutását is. A rekesztő halászat bizonyára nemcsak a forrásaink által alátámasztott helyeken lehetett elterjedt. A Sárköz halászatában a 20. század elején ennek egyik módja, a vejszés halászat számított a legfőbb halászati módnak, mivel ez felelt meg leginkább az itteni vizek „természetének” ezért Csa- log József is csak a véletlennel magyarázta az itteni vejszékre vonatkozó források hiányát.209 Mielőtt a Dunát szabályozták, a folyam egy nagyméretű tokfélének, a vizának adott otthont, amelynek Madocsa határában híres halászóhelye - korabeli szóval tanyája - volt. 1109-ben már említik a veszprémvölgyi apácák madocsai révnél történő vizahalászati jogát, akik a 15. században már gyakran bérbe adták „Madocsa birtokot vagy révet és a tanyának nevezett dunai viza- és más halfogó helyet és más halászóhely eket". A tanya a középkori Magyarországon nemcsak a folyami 204 DL 13043. RÍ 205 DL 14. 206 TMFN 1981,452: 96/110-112. 207 ANDRÁSFALVY 1975, 179. 208 A rekeszekre és a vejszékre részletesen: SZILÁGYI 1995, 98-108,123-138. 209 CSALOG 1940, 237. 242
