Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében. II. Halászat

kolytól délre, a Gonozdi-patak két ágának összefolyásánál, illetve kissé északabbra, a keleti ágon halastavat jelöl,165 utóbbi tó ma is létezik. A tavaktól egyaránt kb. 2 kilométerre fekvő Bántava-pusz- ta, illetve Bántava-dűlő valószínűleg valamelyik, Bántavának nevezett középkori halastóról kapta a nevét, a 17. század második felétől adatolható dűlőnév máig fennmaradt.166

Temerkényben (helye: KisszékelycSzoros) egy 1518-as adat szerint a simontornyai domonkos kolostor két halastavat (cum duabus piscinis) kapott Buzlai Mózestől.167 A Kisszékely északnyugati szélén fekvő, V alakú Barátok tava mellett nemrég azonosított középkori faluhelyet okleveles adatok alapján sikerült azonosítani az elpusztult Temerkény helyével, így feltételezhető, hogy a tó és a szintén a Nagy-árok felduzzasztásával létesített, tőle kb. 300 méterre fekvő mai Csádés-tó lehetett a simontornyai domonkos ’barátok’ számára adományozott két halastó.168

Tengelicen a Sárvízen folyó halászat évi jövedelme 500 akcse volt a szekszárdi szandzsák 1574 és 1595 közé keltezett tímár javadalom-jegyzéke szerint.169

Tolnán 1450-ben egy hatalmaskodásról szóló jobbágynévsorban egy Kelemen nevű halászmester (magisterpiscinae) szerepel.170 1469-ben a fehérvári prépost a Tolnavár oppiduma és a fehérvári keresztesek a Fadd birtokuk között fekvő Magló erdeje és szántóföldek miatt folyt korábbi perek után fogott bírákkal elhatárolták Tolnavárt és Faddot. Megegyeztek továbbá, hogy a Duna felé eső határjeltől Tolna és Fadd határai között a mocsaras helyeken minden halastavat, a tavak fokait, amelyeket vejszének neveznek és a halászóhelyeket mindkét fél népei ezután is úgy használják, ahogy eddig.171 A szigetvári várhoz tartozó falvak 1560-as vizsgálata szerint a tolnaiak 1558-ban 2 vizát szolgáltattak a várnak 10 forint értékben, 1559-ben pedig a vizák fejében 20 forintot adtak.172 A Tolnán 1573-ban átutazó Stefan Gerlach lelkész a helyiektől egy 14 és egy 16 fontos dunai pontyot vásárolt mindössze 3 magyar krajcárért. „Vannak harminc fontosak is, kövérek és szélesek, de nem olyan hosszúak. Húsuk és zsírjuk csaknem olyan, mint a disznóé." - írta.173 Az 1580-as török kanunnáme szerint a Nagy-Dunán fogott halak után tizedet, a Sárvíz és a Duna halastavain fogott halak után pedig kettedet kellett fizetni. Az Alsó-Duna, a Malomtó, a Fejérvíz-foka, az Ágoston és Petri nevű (utóbbi kincstári tulajdonban lévő) halastavak jövedelmét - a Nagy-Duna halbevételével együtt - ekkor 12000 akcsére becsülték. 1580-ban és 1590-ben további három halastavat - név szerint: Marttó, Kalandos, Jász Gergely - említenek templomok alapítványi birtokaként.174

Tökösszegen (helye azonosítatlan Kölesd, Kajdacs vagy Nagydorog határában) 1552-ben 90 ak- csét fizettek a Sárvízben fogott halak után.175 A szekszárdi szandzsák 1574 és 1595 közé keltezett tímár javadalom-jegyzéke szerint a Sárvízben folyó halászat évi jövedelme 500 akcse volt.176

Tői (helye: Gyulaj-Túri-rét) határában, az ágostonos szerzetes-kanonokok prépostságától északkeletre kb. 600 méterre, az északnyugat-délkelet folyásirányú Vörös-víz egy északkeletről érkező, mára kiszáradt, rövid mellékágának torkolat fölött 2014-ben Czövek Attilával 8-10 méter széles, kb. 50 méter hosszú völgyzárógátat azonosítottunk, amely kb. 1-1,5 méterre magasodik ki környezetéből (2-3. kép).177

165 EKF Coll. X. Sect. 25.

166 K. NÉMETH 2002.

167 MREV IV. 257. CCCIII. sz.; C. TÓTH 2000, 107. sz. Említi: HARSÁNYI 1938, 92.

168 IC NÉMETH 2013.

169 VASS 1978, 159.

170 TÍMÁR 1992, 65. Az oklevél eredetijét nem sikerült azonosítanom a megadott oklevélkivonat-gyűjtemény (Diplomatarium Cruci- gerorum de Alba III. 832.) alapján. A CDH a fehérvári keresztes konvent levéltárából (Q398) egyetlen, Tolnát érintő oklevelet őriz (DL 106520.), ám ebben nem szerepelnek jobbágynevek.

171 DL 36792. Rí, DL 106606.

172 TÍMÁR 1989, 284.

173 SZAKÁLY 1992, 99.

174 SZAKÁLY 1992, 116-117.

175 DÁVID 1982, 275.

176 VASS 1978,159.

177 Gyulaj-Marczin-kút. A szerző és Czövek Attila terepbejárása, 2014. ápr. 10.

235