Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Szabó Géza - Fekete Mária: Pannon tumulus feltárásának előkészítése - Regöly, Strupka-Magyar birtok (2011. február 4. - június 19.)

pontja jól követhetően az ókori Kelet területe, ahol a fémművességben is hasonló szoros kapcsolatok vannak a Kaukázus vidékével, mint a kerámiaművességben.26

— A párhuzamaiban egészen az etruszk területekig követhető tárgytípusok egyértelműen a Kr. e. 7. század második felére keltezhetők, de sem a szkíta, sem a Hallstatt kultúra leletei közé nem illeszthetők be. A töredékek jelentős része a tőlünk dél-délnyugatra fekvő, azonos korú régészeti csoportok hagyatékával (Martijanec, Kaptol, Dalj, Budinjak)27 mutatja a legszorosabb kapcsolatokat, de számos eltérő vonás is megfigyelhető közöttük. Ezért a korábbi kutatásaink során a Dunántúl déli felén az említett horvátországi és szlovéniai régészeti csoportok területi kiegészítéseként felvetettük a Regöly-csoport, mint önálló kis királyság létét.28

— A regölyi halom régészeti anyaga és a történeti források arra mutatnak, hogy ez a népesség a szkíták elől többször menekülni kényszerülő kimmerek mozgásához köthető. A Belső-Ázsiából kiinduló, Médiát, Phrygiát is érintő kimmer vándorlás során alakult ki az a több szálból fonódó anyagi kultúra, amelynek végső állomásáról Hérodotosz is szól, amikor az Isztroszon túl lakó, a médektől elvándorolt szigünnákról ír.29

— A Kr. e 7. század végére keltezhető regölyi és a hozzá hasonló jalzabeti pikkelypáncélok nem a szkíták közvetítésével és nem is a Pontusz vidéken át kerültek a Dunántúlra. Eredetük, technológiai megfontolásokból, a vas nyílhegyekkel együtt - véleményünk szerint - valószínűleg a még Kis-Ázsiában készült páncélokhoz köthető.

Hérodotosz szerint a Dunán, „... az Isztroszon túl egyetlen nép lakik, a méd viseletben járó szi- günnák. Bozontos lovaiknak, amelyeket állítólag öthüvelyknyi szőr borít, termete kicsi, orra tömpe, s egy embert ugyan nem bírnak el, de kocsiba fogva páratlanul gyorsak, s ezért az ott lakók mind kocsin járnak. Azt mondják, területük egészen az Adriai-tengernél lakó enetoszok határáig terjed, s hagyomány szerint a médektől vándoroltak ki...’’30 Hérodotos megjegyzése összhangban van azzal a régészeti megfigyeléssel, hogy a mai Magyarország délnyugati felén, Horvátországban, Szlovéniában, a Dunától az Adriáig terjedő területen a Kr. e. 7. század végétől keleti eredetű, rokon anyagi kultúrájú régészeti csoportok éltek (Regöly, Kaptol, Martijanec). Véleményünk szerint - Hérodotosz megjegyzése alapján - ezek a méd eredetű szigünnák különböző törzseivel, a későbbi forrásokban az illyreknek, pannonoknak nevezett népekkel azonosíthatók. így a Regöly, Strupka-Magyar birtokon - a halom feltárásának előkészítése során - talált, most bemutatott leletek a pannonok hagyatékának tarthatók.

26 PETRENKO 1995,16.

27 SIMEK 2004.

28 SZABÓ-FEKETE 2011b.

29 Herod. V. 9.

30 Herod. V. 9; FPA 1,11. Pindaros Olympiai ódáihoz készült scholion alapján az Isztrosz egyértelműen a mai Dunával azonosítható (25b). „Azlstros (Duna) egy folyó, Európa földjének sok népén keresztül (folyik), forrásai pedig a hyperboreusokföldjén vannak; most Danubisnak nevezik'.’

22