Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Szabó Géza - Fekete Mária: Pannon tumulus feltárásának előkészítése - Regöly, Strupka-Magyar birtok (2011. február 4. - június 19.)

A csontfaragványok között technológiai szempontból alapvetően két típus rajzolódott ki, egy ténylegesen faragással díszített és egy igényesebb, különböző célszerszámokkal készített csoport. Az egyik esetben az alapanyagba két oldalról ferdén késsel bevágták a mintát, majd a középső részt kipattintották. Ezeknél a tárgyaknál gyakori a vonalak túlfutása, a pontatlanság. (RHCSlO.1.1-2, 23.). Számos tárgynál azonban a bemélyedő minta trapéz keresztmetszetű, a vonalvezetésnél tévesztés alig figyelhető meg, a nyomok szinte esztergálásszerűek (RHCslO.19-22.), a négyzethálóban előrajzolt motívumoknál pedig mintha kis vésővel vették volna le a felületközeli réteget (RHCsl0.48., 14.). A többségükben geometrikus, főként a „kutyanyelveken” (RHCslO.5-9., 13-16.) használt motívumok mellett egy lapos, a rögzítést segítő száron ülő kis madáralak (RHCsl0.3.), az egyik, felületén geometrikus díszű csontfaragvány két szélén pedig stilizált állatfej (RHCslO.4.) látható. A leletek között jobbra lefutó kannelúrákkal díszített félhenger 1,2 cm hosszú, 0,7 cm széles töredéke (RHCsl0.19.) és négy átfúrt asztragalosz is előkerült (RHCslO.29-32.).

Különleges leletnek számít egy eredetileg sárga, jelenleg erősen oxidálódott, irizáló, sugárirányban bordázott üveg phiálé töredéke (RHK10.L). Hasonló formájú edényekhez tartozó töredékek kerámiából viszont több is került elő ebből a rétegből (RHK10. 17-22.. 28-31.). A behúzott, legtöbbször síkozott peremű tálak itt is gyakoriak voltak (RHK10.3-12.), az egyiken beböködött, mész- betéttel kitöltött pontokból kialakított motívum van (RHK10.2.). Hasonló technikájú díszítés az egyik durva anyagú, mély tál oldalán is megismétlődött (RHK10.126.). A perem alatt körbefutó, bekarcolt vonalkötegre (RHK10.24-25., 55., 59-60.), a beböködött pontsorra (RHK10.27.) és a vízszintesig kihajló perem élét díszítő pontkörökre is van példa (RHK10.55-56.). Arányaiban az egyik leggyakoribb díszítés azonban a vízszintesen vagy függőlegesen futó kannelúra (RHK10.35-48., 58.,

61., 63-76., 130.). A leletek között a közepes falvastagságú (RHK10.77-125.) és a samottal durván soványított fazéktöredékek (RHK10.143-180.) nagyjából azonos arányban voltak. Csak egy-egy esetben fordult elő viszont a phiálékhoz hasonlóan finoman soványított, jól égetett anyagból formázott szalagfül (RHK10.13.); a vastag, csepp keresztmetszetű fültöredék (RHK10.33.); a feketére égetett, ívelt peremtöredék, amely kancsó (oinokhoe) kiöntőrészéhez tartozott (RHK10.16.); egy lapos, lencseszerű korongdíszítés lehasadt lemeze (RHK10.32.); besimított díszítés (RHK10.54.) és vörös ’engóbos’ festésű, háromszögekkel díszített kerámia (RHK10.51.). Egy fedőperemes töredék (RHK10.132.) és két, fedőhöz tartozó töredék is volt a leletek között. Ez utóbbiak egyike egy peremdarab (RHK10.57.), a másik tetején pedig jól látható a zoomorf fogó (RHK10.132.).

Az egyébként is különösen töredékes fémtárgyak jelentős része szinte a felismerhetetlenségig összeégett, oxidálódott (RHF10.32-56., 61-62., 73-76., 80-84., 97-98.), némelyiken azonban még így is megfigyelhető volt a poncolt díszítés (RHF101.65-66.). Poncolás díszítette két bordázott falú ciszta oldaltöredékét is (RHF10.1-2.). Számos apró töredék (RHF10.3-17.) egy része feltételezhetően edényekhez tartozott, így az egyik tordírozott öntvény is, ami fül lehetett (RHF10.18.). A leletek között különböző méretű karikák (RHF10.21-23., 63.) és egy-egy akasztóhorog, illetve füstölő láncszemének töredéke is volt. Szintén a felerősítést segítették a félgömbös fejű szegek és szegecsek (RHF10.26-31., 77-79., 105-106.). Sajnos, egy kis töredékes bronz madárplasztikának csak mintegy fele maradt meg (RHF10.57.) és a páncélhoz tartozó pikkelyek többsége (RHF10.58-60., 70-72., 99- 104.) is elég hiányos. Egyelőre nehéz meghatározni azon vaslemeztöredékek funkcióját, amelyek között tenyérnyi méretű, több darabból, többször bronzlemezek bedolgozásával összekovácsolt darabok is vannak (RHF10.85-96.), amire a pikkelypáncélok esetében van példa. Ezekhez képest teljesen egyszerű leletnek mondható két vaspánttöredék (RHF10.108-109.).

A leletek feldolgozásával párhuzamosan egy-egy részkérdés megvilágításával több tanulmányban is foglalkoztunk. Ezért ezúttal csak néhány, legfontosabbnak tartott következtetésünkre hívjuk fel a figyelmet.

— A szarvasagancsból készített votív csizmafaragványok (RHCs5.1.; 9.1.) töredékein jól megfi20