Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
a Dél-Dunántúlon nincs lelőhelye, és az ott talált amfora sem sírhoz tartozott.114 Tehát szó sincs arról, hogy itt a Makó lelőhelyek hiánya miatt idő- és térbeli űr lett volna a kora bronzkor 2/3 időszakig! Sőt, a Sió és a Duna mentén a nagyrévi tellek rétegeiben a kora bronzkor 2-3. időszak határán megjelenő somogyvári edények115 éppen azt jelzik, hogy tulajdonosaikat ekkor már a dombvidéki területükről elűzi az északnyugatról érkező újabb pásztornép. Sajátos módon ekkor zárul össze teljesen az a Kárpát-medencét harapófogó szerűen körülvevő kulturális egység, amelynek gyökerei a sztyeppevidékig követhetők. A fogó északi részét a Kárpátokat nagyrészt kikerülő zsinegdíszesek jelentik, akiknek néhány külső és belső oldalán egyaránt zsinórlenyomattal díszített belső díszes tála Észak- és Kelet-Magyarország III. periódusú lelőhelyein is előkerült.116 Jellegzetes edényeik, hanyatt fekvő, oldalra döntött lábú ha- lottaik azonban a Kárpát-medence nyugati felében, a Bécstől északnyugatra mintegy 40 km-re lévő Franzhausen I. temetőben is előkerültek.117 A keleti hagyományokhoz való ragaszkodást mutatja, hogy az ottani mintegy 90 kései zsinegdíszes sír a szoros harangedényes kapcsolatok ellenére mind a fektetés, mind a tájolás tekintetében jól elkülönül a többi temetkezéstől.118 Tulajdonképpen a Somogy- vár-Vinkovci kultúra népességének a Fertő környéki megjelenése a zsinegdíszes hullámhoz hasonló folyamat déli tükröződése. Az északi ággal nagyjából egy időben, de mindenképpen ugyancsak a III. periódusban elindul keletről egy déli ág is, amely a Duna mentén halad a Bécstől délkeletre mintegy 40 km-re lévő Nezsiderig, mint azt a Somogyvár-Vinkovci kultúra ottani halomsírja mutatja. Ez az ág úgy tűnik, útja során az északinál erősebben keveredik, főként a balkáni népekkel és a Kárpátmedence déli részén lévő késő-vucedol őslakosokkal. Még temetkezési szokásainak fontosabb elemeit - a jellegzetes fektetés, halom emelése - is csak elvétve őrzi meg. A két ág két jelképes fontosságú lelőhelye egymástól egyébként csak alig 80 km-re van, így nem meglepetés, hogy Figler András megfigyelése szerint a Hanságtól keletre eső területeken a zsinegdíszes hatások keverednek a somogyvári jegyeket viselő leletekkel.119 A nagy változás akkor következik be, s záródik össze végleg a fogó, amikor a zsinegdíszesek leszármazottai a Kárpát-medence északnyugati csücskéből megindulnak a Dunántúl belseje felé. A somogyvári népesség egy része a Duna mellé, a Nagyrév kultúra területére húzódik, mint azt a tellek kora bronzkor 2-3. határára keltezhető rétegekben megjelenő edényeik mutatják. Más részük helyben marad és beolvad a kialakuló Mészbetétes edények népe kultúrájába, mint azt a bonyhádi temetőjük egyik korai sírjában előkerült kis korsó jelzi (BBQ103J5).120 Ez egyben a rézkor - kora bronzkor átmenetének a Kárpát-medence keleti és nyugati felében eltérő alapokon, de hasonló, sztyeppéi eredetű hatások formálta időszakának a végső lezárását is jelentette. A kora bronzkor 3. időszaktól a Dunántúlon is már a középső bronzkor végéig a nagy kultúrák, a Mészbetétes edények népe, a Va- tya kultúra folyamatos fejlődése figyelhető meg. Ezt a ma ismert legnagyobb sírszámú mészbetétes temető radiocarbon vizsgálatai alapján ez a korszak Kr. e. 2200 körül kezdődhetett. Bonyhádon a legkorábbi periódusba tartozó BBQ242. sír a csontvázból vett minta alapján a mannheimi laborban végzett radiokarbon vizsgálatok adatai szerint 2124-1977 cal BC illetve 2134-1948 cal BC keltezhető.121 Ez az abszolút kronológiai adat jól illeszkedik abba a folyamatba, amelynek kezdetén - mint már említettük - a bonyhádi temető csontvázasán temetkező korai népe elől a dunai nagyrévi tellekre szoruló Somogyvár-Vinkovci népesség edényei a folyam mentén a késő-nagyrévi rétegekben, majd pedig a korai mészbetétes sírokban jelennek meg. Ugyancsak a késő Somogyvár-Vinkovci - késő Nagyrév - korai Mészbetétes edények népe kultúrájának részbeni egyidejűségét támasztja alá Csa114 KULCSÁR 2009, 39. Fig. 5, 234. Fig. 39. 115 SZABÓ 1992, XXXVIII. 9, 11-14, LIV. 2, LV. 12, LXXI. 6, LXXIII. 1-3. 116 DANI - HORVÁTH 2012,103. 58. kép. 117 NEUGEBAUER-MARESCH 1994,73; NEUGEBAUER 1994, Abb. 1, Abb. 12. 118 NEUGEBAUER-MARESCH 1994, 76. 119 FIGLER 1994, 28. 120 SZABÓ 2011, 5. tábla 7. 121 HAJDÚ et al 2014. 88
