Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
és felhasználása, elosztása, de még a tányéron egymásra helyezett pirogok száma, helyzete is. Évezredek óta. Az eposz szerint például az újszülött érkezésekor Uarhag lakomáján nart szokás szerint csak vadászaton elejtett vadakat szolgáltak fel,50 pedig más alkalmakkor általában bikákat és bárányokat vágtak le.51 A lakomán a kor szerinti sorrendben fő helyre ültetett idősebbeket a fiatalabbak szolgálták ki. A hagyomány szerint az egyik lakomán Urizmag elé egy ökörfejet a nyelvével együtt tettek az asztalra, azzal a megjegyzéssel, hogy ő a legidősebb a nartok között, így ő is fej, s onnantól kezdve az lett a szokás, hogy a legidősebbet a házban egy fejjel tiszteljék meg. A nyelv pedig utalás arra, hogy szavával tanítsa a fiatalokat. Urizmag vendéglátójának, az őt kiszolgáló legidősebb fiának viszonzásul egy lábszárat, a fáradhatatlan járás jelképét adta. A bárány nyaka a sorban második öreget, ebben az esetben Hamicot illette, mint aki a legöregebbet követi, s segítője annak, miként a nyak tarja a fejet. Ő a középső fiút ajándékozta meg egy bárány fülével, hogy az idejében meghallja a fenyegető veszedelmet, s legyen méltó arra, hogy az ifjúság legjobbjai példaképül válasszák, mindig válaszoljon azok kérdéseire. A harmadik helyen ülő Szoszlán elé a legkisebb fiú egy zsíros bárányfarkat tett, azzal a megjegyzéssel, hogy ha az idősek valamit nem tudnak felfogni az eszükkel, akkor Szoszlán az értelmével legyen a segítségükre. Szoszlán pedig egy adag bordával viszonozta a jókívánságokat.52 De az egyes csontoknak, különösen a szguinak nevezett juh vagy ökör bokacsontoknak (astragalos) önmagukban is mágikus erejük volt. Az égben lakó Uasztirdzsi utasítására a vadászok például az elejtett vad jobb bokacsontját annak adták át, akivel útjuk során először találkoztak.53 Amikor a tarka szakállú óriástól fenyegetett nart csordák megmentésére Urizmag szent áldozatként egy köszöntő serleget, a szokásos három sajtos pirogot és egy ökör bokacsontot ajánlott fel, a feladatot egyetlenként vállaló Batradz a pirogok és - ebben az esetben a megvédendő állatokat jelképező - szgui felfalásával pecsételi meg a sajátos szerződést, kapja meg a vállalkozáshoz szükséges erőt.54 A fentiekből is jól látható, hogy az egyes ételeknek, húsoknak, állati testrészeknek, csontoknak mennyire fontos konkrét jelentéstartalma volt, az egyes eseményekhez mennyire szorosan kötődtek a megfelelő ételek. Az is fontos, hogy a forrásokban a szakralizálódott ételféleségeket, a szükséges ajándékokat nevezik meg konkrétan, az edényféleségeket, amelyekben felszolgálják azokat, csak általánosságban említik. Vagyis az edények, a göngyöleg, csak mint a szükséges ételek, ajándékok felszolgálásához, tárolásához praktikus másodlagos fontosságú eszközök szerepelnek a szertartásokban. A régészeti gyakorlatban pedig mintha fordítva ülnénk a lovon, a jobban megmaradó edények, tárgyak oldaláról megközelítve keressük az egyes szokásokra utaló nyomokat. A példa értékű kivételek között említhető az ikervári kincs feldolgozása, ahol a gondosan megtervezett feltárásnak és széleskörű vizsgálatoknak köszönhetően sikerült az elrejtés idejét lehatárolni az aratás végi időszakra, a kimutatott gabona- és egyéb archaeobotanikai maradványok segítségével pedig még az italáldozathoz készített kükeon összetevőit, a gabona- és mentamaradványokat is azonosítani.55 Sajnos az akár a kerámiatöredékekre száradt ételmaradékokat is elemezni képes természettudományos vizsgálatok hiánya miatti kényszerűségből ezúttal a korábbi gyakorlat korlátain nem tudunk túllépni. Azonban talán sikerült rávilágítani arra, hogy a kora bronzkori bothroszainkban is a nart eposzokban leírtakhoz hasonlóan minden tárgynak, összefüggésnek pontos jelentéstartalma van - még ha jelenleg annak mi csak töredékét ismerjük is fel. Egyelőre nehezen magyarázható például, hogy mit keresnek a szövőszék nehezékek a korsók között mind a két libációra utaló bothroszban (DTQ299, 318). Hogy mennyire nem véletlenről van szó, azt jól mutatja előfordulásuk a DTQ169 bothroszban is.56 Ez azonban nem csak a kora bronzkorra jellemző jelenség, Szekszárd-Alsóvárosi temető lelő50 KOVÁCS 2008, 9. 51 SZABÓ L. 2007; KOVÁCS 2008, 324-325. 52 KOVÁCS 2008, 324-325. 53 KOVÁCS 2008, 66. 54 KOVÁCS 2008, 207-208. 55 NAGY et al 2012. 56 Ebből a szempontból is érdekes az ikervári kincs feldolgozóinak azon megfigyelése, hogy a kincsben található tárgytípusok többsége alapján úgy tűnik, a szertartás valamilyen módon összefüggött a női nemmel. NAGY et al 2012,122. 81
