Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
Rágás és hőhatás nyoma szintén azonosítható volt egy pár csonton, az utóbbiak a barnás elszíneződéstől a fekete égésnyomon át a szenülésig terjedtek. Megemlítendő még továbbá a DTQ237. objektum is, amelyben ugyan csak alig több mint 100 állatcsont volt, de ezek - többek között - egy-egy fiatal juh vagy kecske, sertés és nyúl részleges csontvázából származtak. A többi csontból még legkevesebb négy különböző korú juhot és kecskét (beleértve egy újszülött példányt is), két-három különböző korú szarvasmarhát, egy nem egészen kifejlett lovat, egy ismeretlen korú kutyát és egy kifejlett varjút lehetett azonosítani. Ez a gödör öt megmunkált csontot is tartalmazott: két, szarvasmarha-állkapocsból készült, valószínűleg húsolásra vagy hasonló munkára használt eszközt, egy szarvasmarha bordából és juh sípcsontból készült vésőt, valamint egy juh vagy kecske kéz- vagy lábközépcsontból készült lyukasztót. Megmunkálás nyomát összesen 30 leleten lehetett azonosítani. Ezek többsége különböző méretű árak vagy lyukasztók, és nyelezett agancseszközök. Kisebb számban vésők, agyarból készült kaparok, illetve a funkciójukat tekintve közelebbről nem azonosítható eszközök is előkerültek (4. táblázat). A legaprólékosabban megmunkált darab a DTQ429. objektumban talált, mindössze 42 mm hosz- szú tű, amelybe lyukat is véstek. Közvetett módon ez a lelet is utal a gyapjútermelésre a lelőhelyen. A megmunkáláson kívül voltak állatcsontleletek, melyeken kisebb-nagyobb mértékű hőhatás, szándékos darabolás vagy rágás nyomát észleltük. Ezeket az adatokat az 5. táblázatban foglaltuk össze. Égésnyomok jelentkeztek a leggyakrabban, összesen tíz objektumból kerültek elő égett vagy kalcinálódott csontok. Rágásnyomokat viselő csontok hét objektumból kerültek napvilágra. Ezek közvetve a kutyák jelenlétére utalnak, melyek csontleletei szintén szerény számban kerültek elő. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezt a fajt őrző-védő céllal tartották, és csak végszükséglet esetén fogyasztották, tehát várható is, hogy egy-egy állatcsontegyüttesben kevés kutyalelet forduljon elő. A betegségben vagy egyéb módon elpusztult kutyák tetemeinek nagy része valószínűleg a településen kívül temetődött el. Az őskori hulladékokra jellemzően, kevés vágás- vagy egyéb típusú darabolásnyom jelenik meg a csontokon. Ezek közé tartozik a DTQ210. gödörben talált, hosszában elhasított sertéskoponya, melyet valószínűleg az agyvelő kinyerése miatt nyitottak fel. Ugyanebben, valamint a DTQ318. gödörben szarvasmarha, illetve juh vagy kecske bordáin lehetett aprítás, illetve vágások nyomát észlelni. Obj. Faj Csont Rész Nyom típusa Megjegyzés 169 Szarvasmarha állkapocs töredék égett 4 db 202 Őz kézközépcsont töredék caudalisan égett 202 Sertés karcsont töredék laterálisán égett 202 Sertés/Vaddisznó sípcsont töredék laterálisán égett 205 Szarvasmarha kézközépcsont töredék hőhatás nyoma 205 Szarvasmarha sarokcsont teljes rágott 205 Szarvasmarha lábközépcsont töredék rágott 205 Szarvasmarha 1. ujjperc teljes rágott 205 Vaddisznó singcsont teljes rágott 210 Szarvasmarha koponya töredék éles szerszámmal levágott szarvcsap 210 Szarvasmarha állkapocs töredék hőhatás nyoma 210 Szarvasmarha borda töredék keresztben aprították 3 db 210 Szarvasmarha 1. ujjperc teljes rágott 210 Kecske szarvcsap töredék kalcinálódott 210 Sertés koponya töredék sagittálisan éles szerszámmal vágva 210 Sertés állkapocs töredék hőhatás nyoma 66
