Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Kriston Vízi József: Évgyűrűk foglalatában
kötöttem a fával, ezért azzal kezdtem, hogy faragás mellett kitanultam a faesztergályos mesterséget, és mint ilyen dolgoztam a Miskolci Fatömegcikk Szövetkezetben. ”17 Az egyre népesebb család megélhetését tehát a faesztergályos szakma elsajátításával és kétkezi munkájával biztosította. Fagombok, kitűzők, dobozok és más használati- és dísztárgyak ezrei készültek általa.18 A családi fotóalbum őrzi pl. egy úgynevezett „Időház" képét is, amelyen egy csúcsban végződő, meredek fazsindely-tetős épület nyitott előterében három figura látható. Fölöttük egy stilizált, kissé festett óra-sziluettet fedezhetünk fel. Az előtéri figurák talán mozoghattak is, mint a klasszikus óratornyok s annak szuvenír változatai. (Botond és Bulcsú után megszületett a legkisebb, Bese is; a három fiú közül ő és bátyjuk szintén a famunkák értőivé váltak később.) ISMÉT FOGSÁGBAN Hortobágy-Borsóstanya Rövidesen azonban a hazai történelem kereke fordítóinak szándéka - sokakkal együtt - elérte az igyekvő és a műveltséget a mindennapi kenyérkereset mellett is fenntartó Sassy-Balásy családokat. Balásy Gyula minderről ezekkel a megren- dítően tömör, őszinte és naiv sorokkal fogalmazza meg\„1952-ben ma sem értett okok miatt (az íráson az állt: „hortista tiszt”) családostul deportáltak a Horto- bágyra. Ott az állami gazdaságban, mint traktoros és műszerész dolgoztam. A teljes erkölcsi és anyagi megsemmisítésben az ártatlanságom tudata, a népem iránt érzett szeretetem, és a hitem adott erőt, hogyfelvegyem a harcot a rosszindulat és előítélet nehéz fokozatai ellen. (Ez a recept bevált már korábban is, mert oroszfogságból a becsületes, jó munka jutalmaként 15 hónap után kerültem haza.) Úgy éreztem tehát, hogy méltánytalan helyzetemből a munkás tehetség újra kifog hozni. Ez be is következett, mert egyre több megbecsülés után 1953-ban jutalomból elsőnek szabadultam onnan.”19 Balásy Gyula - szintén nagy szerencse árán fennmaradt - „Hortobágyi Madonna” című kisplasztikája is ekkor készült. 3. Hortobágyi Madonna, 1952. SZABADULÁS II. Dombóvár befogad Az újrakezdés úgy volt lehetséges, hogy befogadó, illetve letelepedést nyújtó lakhelyül az akkor már bő három évtizede a Dél-Dunántúlon élő özvegy Balásyné hívására Dombóváron kezdenek új életet. Először a művelt, de akkor már szintén „osztályidegenné" minősített legendás lokálpatrióta család: Ivanichék20 Jókai utcai lakóházának egyik szárnyába költözhettek, majd az Árpád utca 17. számú ház21 lesz negyed évszázadig Balásy Gyuláék otthona és a sokak által jól ismert műhely is itt működött. Ez az az időszak, amikor új helyen, csaknem új hazában kellett - immár negyedszerre - új életet, egzisztenciát teremteni, az öt tagú család fenntartásáról stabilabb anyagiak megteremtésével gon17 BALÁSY 1963. 18 Egyébiránt a Miskolci (és Egri) Háziipari Szövetkezetek ez idő tájt már bejáratott módon dolgoztak, szolgálták ki az észak-magyarországi turizmus fogyasztóit. Lásd: KRISTON VÍZI 1983. 19 Az időszakra, illetve a hortobágyi kitelepítettek életének mindennapjaira vonatkozó hiteles dokumentumkötetben külön olvashatunk pl. az oktatásról is, amely fejezetben Balásy Botond, akkor és ott ötödik osztályt végzett tanuló hivatalos általános iskolai bizonyítványának másolata szerepel a téma egyik hitelesítő dokumentumaként. Ugyanott olvasható az ő és társai kézírása egy, a Piroska Éva végzős, 8. osztályos leány emlékkönyvében is. (Ez az emlékkönyv-folklór, mint írásbeli műfaj kutatóinak is érdekességgel szolgálhat) W. BALASSA, 2006, 76-80., valamint: http://www.hortobagyideportaltak.hu/nevsor_borsos.htm és http://www.hortobagyidepor- taltak.hu/taborok_borsos.htm. 20 ifj. Ivanich Antal (1896-1955) diplomás gépészmérnök; atyja halála után a Dombóvári Villamosművek Rt. igazgatója. Az 1948-as államosítás után néhány évvel később a Komlói Villamos Erőmű műszaki osztályának vezetője lett s halálig dolgozott ott. TAKÁCS 2000, 72. 21 „A családot tulajdonképpen körülbelül két évvel később Révész Károly kőműves mester és szülésznő feleségével közös ház hátsó udvari részébe költözött, az ottaniak megkérdezése nélkül. Később a szüléinknél idősebb tulajdonos kisöregek kihaltak..!’ - Balásy Botond. 434
