Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
bályozását, melyhez a terveket a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal készítette el. Alsónyék, Bá- taszék, Mórágy, Palatinca, Mőcsény, Szálka tartoztak az érdekelt községek közé, összesen 655 kát. hold 1214 négyszögöl területtel. A munkára, amelyet végül nem társulati úton, hanem a községek költségén oldottak meg, a vármegye 1933-ban adott engedélyt.63 A vadvízárkokból kitermelt iszap elhelyezésére olyan módszert dolgoztak ki, hogy a tisztítás hatása minél eredményesebb legyen, ne mossa vissza az első zápor az árokba. Ezért az iszapos vizet a környező rétek legmélyebb részére engedték, ezzel „felsankolták”, azaz feltöltötték a lapot, amivel jelentős talajjavítás is végeztek, és a rétekből szántók lettek. 1927-1933 között a Séd patakból 25 holdra az aranytói részre 60 ezer m3 iszapot raktak, amivel megtakarítottak 25 ezer pengőt és a mély területből kiváló szántó lett.64 1929-ben volt hatvan éves a Szekszárd-bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, s az ünnep kapcsán mérleget vontak az elmúlt évtizedek munkájáról. A társulat (1929-es áron) 4 millió pengőt fektetett be árvízvédelmi és belvízrendezési munkákba. Két szivattyútelepük 800 lóerővel rendelkezett, 243 km belvízcsatornát tartottak fenn, a hidak, műtárgyak, zsilipek, tiltok, átereszek száma meghaladta a százat. A társulat árterülete 41 000 kát. holdat tett ki, a védtöltések hossza 41,5 km volt, melynek magassága az alsó szakaszon 1 méterrel, a felsőn 1,5 méterrel haladta meg az észlelt legmagasabb (1876. évi) vízállást. Arról is szóltak, hogy további teendők várnak még a társulásra: a belvízrendezés fokozatos fejlesztése és tökéletesítése, öntözőtelepek létesítése, a háború miatt elértéktelenedett árvédelmi alap kiegészítése, a bátai telep villamosítása, az alapbefektetések után járó adó-visszatérítés értékarányosítása, az ártérre rohanó hegyi patakok ártéri szakaszainak rendezése és a hegyi érdeleltségek bevonása a költségekbe. A következő évek az aszály és a súlyos gazdasági- és pénzügyi válság jegyében teltek el, az ártéri adók nem folytak be, a kormányzattal sem sikerült a befektetések, utak és vasutak hozzájárulásának valorizálása, 1932-ben sem kapták vissza az adó-visszatérítést, ami 55 ezer pengő veszteséget jelentett.65 A mezőgazdaság súlyos válsága miatt le kellett szállítani az ártéri adókat, mert az alacsony bor- és gabonaárak, hiányzó kereslet miatt szinte lehetetlen volt az értékesítés. Szerencsére árvíz nem volt, nem kellett védekezni, sőt a főcsatorna kivételével minden csatorna kiszáradt. Ezért a kotrógépeket nem lehetett használni, de mindent kijavítottak, gazoltak, a vadvízárkokat iszapolták. A rendkívül olcsó munkaerő miatt a korábban elkezdett építéseket befejezhették, amivel 7-800 kubikosnak adtak - legalább átmeneti - kereseti lehetőséget. A bátai főcsatorna felső szakaszának 1917-ben elhatározott kimélyítése is ekkor készült el.66 67 A „Jolán” kotró befejezte az építési munkálatokat 1934-re, Bá- tán állt leszerelve. A Velencei tó kotrására érdeklődtek bérlete, vagy megvásárlása ügyében. Új áron 75 ezer pengőbe került, hét évvel később értéke 40-45 ezer P volt. Hajlottak volna az eladásra, mondván, a fenntartási munkákra kisebb hajó is elég lesz, de az üzlet végül nem köttetett meg.6/ A válság végével egy időben, 1933-ban csökkent az állami teher, az annunitásokat a hátralékok javára írták, a gazdák adóssága kevesebb lett. 1934-ben a főhatóságok felülvizsgálták az 1915-1931 között végzett belvízrendezési munkákat. Megállapították, hogy a végrehajtott csatornaépítések nagy sikerrel jártak, mert a rétek szántóvá, a vizenyős területek pedig kaszálóvá alakultak, azaz az ármentesítés befejeződött. A 250 km hosszú csatornarendszerből 52 km volt a vadvízárok, de a hegyi érdekeltségek továbbra sem járultak hozzá az iszap eltakarításához.68 Ekkorra a sárközi gazdák már a legmélyebb réti földeket is felszántották, ami ezekben a nagyon száraz években nem is okozott gondot, de hozzáértő szakemberek nem egyszer figyelmeztették őket, hogy, áradásokkor ezek a mély területek nem lesznek vízmentesek, inkább 63 DÓKA, 1983. 387. 54 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Évi jelentés 1933-ról. 65 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Évi jelentés 1932-ről 66 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Évi jelentés 1930-ról 67 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Válaszmányi ü. 1935. január 21. 68 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Évi jelentés 1934-ről 395
