Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)

V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.

V. KÁPOLNÁS MÁRIA

Ármentesítés után II.1

Belvizek és árvizek a Sárközben az első világháborútól az államosításig

HÁBORÚS ÉVEK

A 19. század végére kiépült társulati töltéshálózat, belvízelvezető csatornák, több évtizedes védekezési tapasztalatokon nyugvó árvízvédelmi rendszer megteremtette az ártéren élők gazdasági fejlődésének, biztonságának alapjait.2 A szekszárd-bátai öblözetben kiépített belvíz elvezető rendszer másfél évtizedes működése alatt bebizonyította előnyeit, ugyanakkor megmutatta hibáit, hiányosságait. Az állandó korrekciók, új tavak, mocsarak lecsapolása, kiegészítő csatornák ásása és a folyamatos fenntartási munkák mellett mindig újabb-és újabb megoldandó feladatok jelentkeztek.

Az 1914-es esztendő számos új gondot, problémát hozott a sárközi gazdák és a Szekszárd-bátai Ármentesítő- és Belvízszabályozó Társulat életébe. Az év első felében a rendkívül csapadékos időjárás igen megnehezítette dolgukat, de még a megszokott rend szerint működtek: elvégezték a csatorna-tisztításokat, elindították a tervezett beruházásokat, amit aztán a bizonytalanná vált helyzet miatt függőben hagytak.3

A mozgósítás és a háború hamar megváltoztatta a társulat helyzetét. Több tisztségviselőt hadba hívtak - dr. Őrffy Gyula titkárt,

Oláh Pált, a szivattyútelep fűtőjét és az egyik csatornaőrt, Sipos Jánost -, akik még pótolhatók voltak, de nem volt, aki a kubikolást, kaszálást, kézi munkát elvégezze. Amit év elején terveztek - a csatornák folyamatos tisztítását - a munkaerő-hiány mellett az

egyre emelkedő napszámbérek akadályoz- 1. kép. A szekszárd-bátai öblözet

1 V. KÁPOLNÁS 2008. A tanulmány első része a WMMÉ XXX. kötetében jelent meg

2 FEJÉR 1997. 5. p.

3 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Választmányi ü. jkv. 1914. május 27.

377