Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
Vacsora után a vőfély bevezette a bekötött kezű főszakácsot, s adakozásra szólította fel a násznépet, hivatkozott a szakács fájdalmas égési sebeire. A munka alól felszabadult asszonyok konyhai eszközeikkel hatalmas zajt csapva féktelen mulatozásba kezdtek, a menyasszonyos háztól jövő ajándékhozók is csatlakoztak hozzájuk, tánc közben csípős nótákat énekeltek: Megvert engem az uram, de nem tudom mért, Tartottam szép szeretőt, talán bíz azért? Nem bánom én ha ver is, ha agyon ver is, Tartottam szép szeretőt, de még tartok is.177 A szakácstánc lépései az ugrósból eredtek, de ez a tánc olyan bonyolult változat volt, amelyben megvolt az eszköz, a körforma, járták szólóban, párosával is, és a hangulat tetőpontján került rá a sor. Sárpilisen a következőképpen zajlott a szakácsasszonyok tánca: Amikor az összes vendég megvacsorázott már, akkor fogtak hozzá a szakácsnék az evéshez. Ennek befejezése után a vőfély bejelentette, hogy most ne táncoljon senki, mert jönnek a szakácsok: „Azt kívánja a szám, legyenek csendesen, szakácsasszonyaink is mulassanak rendesen!” A szakácsasszonyok libasorba bevonultak. Nagy körbe álltak, egy középre állt. Mindegyiknek volt valami a kezében: tepszi, fakanál, üveg, fedő, sodrófa. A középen álló asszony fakanállal tepszit zörgetett, és pénzt szedett, amelyet a tánc végén a cigányok elé öntött.178 179 A lakodalom idején tág tere nyílott a különféle tréfáknak. A múlt században „mielőtt a vacsorához fognának, választanak egy tánczmestert és egy gereblyést, a tánczmester kötelessége ez: vacsora után senki addig nem tánczol- hat, míg ő minden leány és aszonynyal egy párt nem fordult, s neki tánczost nem adott, ha ez megesett, azután szabad csak mindenkinek mulatni, ilyen hivatalra rendesen ügyetlen tánczosokat választanak, kik hibázni szoktak, a mikor azután előáll a gereblyés egy becsületes nagy gereblyével, legereblyézi róla a hivatalt, mit sokszor pár hétig is megérez, és az ügyetlen tánczmestert megbüntetik bűne szerint több, vagy kevesebb mézre}19 Ilyenkor szedtek csókpénzt is. Alsónyéken pl. a vőfély „megborotválta” a férfi vendégeket, a menyasszony sorra törölte arcukat, s pénzt kapott érte. „Ej!de micsoda lárma ez?Mi baj van? A vőfély uram ugyancsakfékomattázik! Mi lesz itt? Mindjárt meglátjuk, jönnek már a panaszos felek. A falu legderekabb, legdélczegebb legényét kíséri a komoly ábrázatú vőfély kerékkötő lánczczal terhelt kezekkel. Nagy sereg kiváncsi nép gyűl össze, csinos menyecskék, mosolygó leányok, incselkedő legények. Vájjon mi lehet a bűne? Majd meghalljuk mindjárt. A vádló imigyen szól: „Nemzetes Násznagy Uram!Ez az elvetemült gonosztevő, a mi kedves madarunkat, drága menyasszonyunkat el akarta rabolni. Büntetése ellen óvást nem tehet, mert tetten érvén aprehensáltatott. Büntetése fejvesztés, kerékbetörés legyen, elrettentő például másoknak: - Megjegyzendő, hogy mielőtt a vőfény a menyasszonnyal meg nem nyitja a tánczot, addig azzal senki nem tánczolhat, mert úgy jár, mind eme előttünk álló lator. A násznagy uram kimondja az ítéletet. Ennyi és ennyi pénzbírságra ítéltetik. - Ezután végtelen sok könyörgés, rimánkodás és alkudozás következik, de az ítélet kevés módosítással és nagy engedménnyel jogerős marad, csupán annyit eszközölhet ki a bűnös, hogy a vőfény megnyitja a tánczot... Kezdődik a tánc, a foglyot szabadon bocsájtják, s elvegyül a tánczolók tömkelegébe. Pohár csendül, nóta kél, minden éle a vőlegényre irányul, gyakran járja a dal: Eb él, kutya él, Míg az ipám, napam él. Vége-hossza nincs a tréfának, minden szem villog, kié a bortól, kié a jókedvtől: minden ajak mosolyog, minden arcz kivált a lányoké, kitüzesedett a tánczban. Elhagyják meg újra kezdik, míg végre a lányok, menyecskék lassacskán elfogynak, haza mennek. ”180 177 BOGÁR 1966, 31 178 BARTÓK-KODÁLY 1956, 475. 179 SÁRKÖZI 1857. 180 DÁVID 1903. 362
