Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
dobott golyóra tette a tétjét az nyert, a többiek, akik nem voltak szerencsések a játék rendezőjével szemben vesztettek. Passadieis (passe-dix /dis/): melyben játékeszközként három kockát használtak. Csak az a játékos nyerhetett, aki a három kockával tíznél több pontot ért el. Lottó, lottéria, lutri: olasz eredetű szó. Magyar jelentése: sorsjáték. A játék Genovában alakult ki, illetve találták fel, ahol sorsjátékot először 1620-ban rendeztek. Eredete a genovai nagy tanács tagpótló aktusához köthető. Ugyanis a kilépő öt tanácstag helyére 90 polgárt jelöltek. Valamennyi nevet egy urnában helyezték el, ahonnan kihúzták a szükséges öt nevet. A húzás alatt egy idő után szokássá vált a genovaiak között, hogy megpróbálták kitalálni azoknak a neveit, akiket majd kihúznak. A fellobbanó játékszenvedély hatására csakhamar 1-90-ig terjedő számokkal helyettesítették a neveket, melyek közül öt nyerőszámot húztak ki. A feudális kort jellemző korlátozott társadalmi mobilitás kialakíthatott és ki is alakított olyan szokásokat, mentalitást, melyet nem az állandó takarékoskodás, józan, felelősségteljes gondolkodás, hanem éppen ennek ellenkezője jellemzett. Ennek a mentalitásnak részét alkották a hajnalig tartó, időnként duhajkodásba hajló ivászatok, a korlátok nélküli szórakozás, az akár a ház, föld, több generáció munkája eredményeként felhalmozott vagyon körül is forgó kártyapartik. 5.3. A magánszféra ünnepei, a családi élet öröm- és emléknapjai 5.3.1. Keresztelő A keresztszülőket jó előre kiválasztották. Ebben a gyermek szülei döntöttek. A gyakorlat az volt, hogy idegent hívtak komának, azaz nem rokont. Leggyakrabban az apa vagy az anya ifjúkori barátját, ezzel is megszilárdítva, új formában, új alapokra helyezve, megerősítve a régi barátságot. Amikor azután időszerű lett, a másik fél visszahívta őket keresztszülőnek. Elterjedt az a gyakorlat, hogy szegényebb családok módos gazdát tiszteltek meg a felkéréssel. Ezt elutasítani nem illett, de a visszahívás ilyen esetben nem volt feltétlenül kötelező. Levéltári források bizonyítják, hogy egy-egy jómódú, köz- tiszteletben álló házaspár a 18-19. századi anyakönyvekben gyakran fordul elő keresztszülőként különböző családok gyermekeinél. Volt, ahol a komaság öröklődött, azaz a szülők saját keresztszüleik gyermekei (kereszttestvérek) közül választottak. A reformátusoknál a gyakorlat szerint több komapárt hívtak, s gyermekenként többnyire másokat (persze itt is volt kivétel), bár a szorosan vett keresztszülői funkciókat ellátó fő komapár gyakran végig azonos volt, csak a többiek (garasos, lógó, száraz komák) cserélődtek. A módos gazdacsaládok elsőszülött fiánál esetenként 15-20 főre felduzzadt komapárok számára az egyház is felfigyelt, és a 18. században igyekezett fellépni a túlzások ellen. A bába, végezve a szüléssel kapcsolatos teendőivel, ünnepélyesen felkérte a keresztszülőket, vagy ha már komák voltak, bejelentette az újabb gyermek megérkezését. Ilyenkor a hírhozót étellel, itallal kínálták, sőt pénzt is kaphatott e szolgálatáért. A templomi keresztelésre vonatkozó egyházi előírások egybeestek a parasztság körében általános törekvéssel, hogy minél előbb keresztvíz alá tartsák az újszülöttet. A népi indoklás többoldalú. Egyrészt, hogy megrövidítsék azon időszakot, amikor a gyermeket leginkább fenyegetik a mágikus ártalmak, másrészt nagy szerencsétlenségnek tartották, ha a keresztség felvétele nélkül hal meg a csecsemő. Az ilyen halott lelkére vonatkozó egyes elképzelések összhangban állnak a keresztény vallás tanításaival („nem lesz belőle angyalka”, a tisztítótűzbe, limbusba került), a kereszteletlen gyermek hiedelemköre azonban jóval összetettebb ennél. Túlvilági nyugalma érdekében, ha félő volt, hogy az újszülött nem marad életben, mindjárt szaladtak vele a paphoz, vagy végszükségben a bába megkeresztelte (bábakeresztség, szárazkeresztelő). Régebben a szülés után egy-két nappal, a 20. században általában egy héten belül sor került a templomi keresztelőre. A szertartás hétköznap, vasárnap egyaránt történhetett, s az egyházi előírásoknak megfelelően reggeli, délelőtti istentisztelethez kapcsolódott. A csecsemőt a bába és a keresztanya készítették fel ünnepélyesen. Az ország nagyobb részén a gyermek keresztelői öltözetét, pólyázásának 356
