Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
szont a néphagyományban igen mély nyomot hagyott, hiszen a sárköziek még ma is éneklik: Learatták már a tiszta búzát, Szántogatják annak a tarlóját. A csűrök is már megszólamodtak, A leányok szőlőpásztorkodnak. /ismétlésre/ A leányok szőlőpásztorkodnak. A menyecskék otthon szomorkodnak. # # # Porzik a högyi borozda, Sej, mikor végig mögyök rajta. Kinyílik a hálótanya, Sej, mikor kocogtatok rajta. Nem messze van Lőrinc napja, Sej, meggyün örömünk napja. Meg is gyün nem sokára, Sej, mönünk a hálótanyára.91 A hálótanya másnap sem volt üres. Általában a hét végéig maradtak kint a fiatalok. Szombaton újabb élelemért bementek a faluba. A következő héten azonban ismét visszatértek. Vidám dalolástól és a kereplők zajától volt hangos a hegy egészen az őszi (szőlőőrzési) vásár napjáig. (A szeptemberi szekszárdi vásárt nevezték szőlőőrzési vásárnak.)92 Ekkor aztán szekérre ült a fiatalság és behajtottak a vásárra. A legény, aki meg volt elégedve választottjával, a közeli esküvőre gondolva dalolt: Ha bemegyek a szekszárdi vásárra, Fodrot vöszök a szeretőm nyakára. Kész a fodor, ki is van már slingőve, Gyere babám, mönnyünk az esküvőre.93 a mi pediglen főbb a köz erkölcsiség szemtelen meg vetésével alkalom nyujtassék a paráználkodásra, ide nem értvén azokat kik saját tanyájuknál szőlejüket hétköznap szint úgy, mint vasárnap egyformán őrzik. Ezen többször közhírré tett tilalom datzára még is találtattak több szülők kik az ilyen ősze jövetelre helyiséget nyújtanak s a szokásos hálló tanyákat meg alakították, ott mindenféle csöt- selék a bandázást meg kezdették - melly tetten azonban múlt vasárnap éjjeli meg lepetéssel rajt kapattak s a ki szabott bírságba a helyi Szegénység fel segéllésére el marasztaltattak, még is az első eset tekintetbe vételével fejenként csak 1 forint szedetett be - csupán a hivatkozottpanaszolkodók közül különössen Posgai Istvány vonakodik makatsul megfizetni a bírságot, bár leánya sem szöllöörzés czél- jából, hanem vasárnapi napon egyenessen dorbézolás végett ment ki a hegyre, hol másnak tanyájánálfel is találtatott.. ’.’ - MNL TML. Központi járás főszolgabírójának iratai 2039/1863 91 ,A tanyába a szobába szalmát tettek le s arra vetettek ágyat, öt lány együtt aludt. Az ő édesanyja volt kint velük. Ott voltak a legények, azok akkor térnek vissza, amikor akarnak. Muzsikásokkal járnak. A lányokfelöltözvefeküdtek le. A legények elmentek, a lányok lefeküdtek. Pár óra múlva visszajöttek, akkor újra táncoltak. Szombat délután mentek ki nagy készülettel. Fejrevaló kosárban kalácsot, süteményt, csirkét vittek, a kosár tetején pedig egy csokor virágot. Ahány an voltak egy pajtások, mind együttmentek. Odakint pedig várták a legényeket és azokkal mulatoztak. Szükség volt az öregasszonyra, hogy vigyázzon a legényekre, bár a lányok is vigyáztak egymásra"- FÉL 1951. „Hát ez egy ajan kurta mulaccság vót. A lányok kimöntek bandástú, oszt akkor sütötték azt a finom tojásos perecöt az öreg asszonyok. A lányok möntek a högytetőn végig danóva, a legényük meg az országúton. Oszt hát a járó borozda meg a szurdik vót. Az sohase vót meg mondva hogy mejik tanyára mönnek a lányok. Persze a legényük a vőgybü lesték a lányokat, hogy főmönnek a hegytetőn, hogy most mejik tanyáhó mönnek be, mer akkó odarontnak mer bisztos ott főzik az ebédöt vagy a vacsorát. Hát bizon jó fő költött nekik kötni a gatyát, aki meg akarta tunni, hogy hun főzik a lányok az ebédöt, mert a lányok mindig oan fineszössek vótak, hogy nem a járó borozdán jártak, hanem a szurdikpartyán, ahun az az ágas-bogasfák eltakarják az utat előttünk, hogy ne lássák. Oszt akkó el elsurrantak vagy eggyik tanyára, vagy a másikra. De hát ők is fineszösek vótak ám, mer akkó utóbb ászt nízték, hogy mejik kémény füstöl. Ezöknek ez a tanyájuk, emezöké amaz! De hát az öregjeink is fineszössek vótak ám, mer máj mindön lányos tanyáná meggyullad ám a tűz, eccőre azt nem tutták vóna megtalálni a lányokat. Hanem asztán mikor megtaláták a lányokat, akkó vót ám szorulás! Meg oszt akkó szót a citera, a harmonika, asztá vót ám a mulaccság a dáridó, a tánc’.’ „Végigrakták szamával a fődet. Akkor mindönki így letakarta az ű ágyát szép fehér lepüdővel, fehér dunyha, fehér vánkos. Mindön lejárnak vót ott a hálótanyába, ágya, de a fődön, szómán! Oszt akkó kimöntek a legény ök is. Hát osztán vót, aki hát ott is alutt a lányokkal’.’ - HEGEDŰS 1953, 90-105. 92 MNL TML. Szekszárdi I. oszt. Járásbíróság iratai 1857 C/5, 1858 C/47 93 CSALOGOVITS 1936,143. 336
