Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
ként lobbant fel. Nemes Barna Osváld Mihály felesége Seres Erzsébet (kiről a falu lelkésze feljegyezte, hogy „egynéhány esztendőktől fogva mélységes hipocondriában volt”) szánt szándékkal rágyújtotta házukat bent lévő rokonaira. Ő maga pedig csónakba ülve a falu mellett folyó Báta vizén átevezett, és onnan nézte a lángokat. Házuk a község alsó végén volt, nagy szél „fúván téli napnyugotról” fele falun csaknem két óra alatt átfutott, majd a szélirány megfordulása után a falu másik részén délről folytatta a tűz „gyászos prédálását úgy hogy hajnali 3 órára már a tűz a szél mentében pusztulásra valót nem talált” A tűz megfékezésének akadályait több tényező együttes hatásában látták a falu vezetői. A férfiak a szőlőmunkák miatt a hegyen tartózkodtak, és a nagy víz miatt nem nyújthattak gyors segítséget az otthon maradottaknak. A nagy szárazság miatt a szél „óik 8ik s lOik ház ellen is vitte a tüzet", melynek nem lehetett ellenállni. Tűzoltó segítség Szekszárdról sem jöhetett, hisz sokan nem is értesültek a tűzről, akik esetleg látták, azok nem tudtak a „habok között éjjel jönni”. A decsiek megpróbáltak ugyan segítséget hozni, de a tűz veszedelmes lángjai éppen a településnek azon részén lobogtak, ahol bejöhettek volna, másfelé a víz miatt nem kerülhettek. „Egyszóval semmi emberi segedelemnek módja nem lévén, elöl víz, hátul tűz közé foglaltattunk a tűzi veszedelem a szelekkel szabadon vitte dühös és prédáit erejét”. „Midőn a bánatos szívű és megfizethetetlen károkat vallott lakosaink észre vették azt, hogy azon gonosztevő gyújtogató asszony a víz hátáról tsonakból nézné azon gyászos és szomorú tűzi prédálás- nak lángjait, aki örül azon rémítő esetben”, midőn azt is látták, hogy a szélvész miatt a tüzet nem tudják eloltani, meg már nagyobb részt le is égett a község, utána mentek a gyújtogatónak s „tulajdon maga házában be vetvén” a lakosok közakarattal „búban és bánatban s elfelejthetetlen keserűségben merült zokogó szavakkal kiáltván ellene”, megégették. A prédikátor azonban megjegyezte az egyházi protokollumban, hogy ezután a férje a temetőn kívül eltemette.25 A községi jegyző 1817. június 15-én kelt összegzése szerint: leégett 219 lakos háza a melléképületekkel együtt, a községháza és egyéb épületei, az iskola, a jegyzőlakás, a kocsma, a mészárszék, az ebből származó összes kár 203 899 forintot tett ki.26 Az eseményeket feljegyző református lelkész szerint a tűz gyors terjedésének az oka a szél mellett az lehetett, hogy az égés előtt igen sűrűén épültek a házak a helységben, volt olyan udvar, ahol négy, öt, sőt még több ház is állott. A hasonló sajnálatos események elkerülése érdekében a szekszárdi uradalom tiszttartójának közbenjárására engedélyezték a község regulációját (mérnöki tervek alapján történő felmérését), még pedig úgy, hogy minden gazda elegendő területű házhelyet kapott. Ennek érdekében a megyei földmérő felmérte a község belterületét, melyet a lakosság számához mérten kevésnek talált, s így az alsó- és felsőtelken lévő búzaföldekből még jó darabot házhelynek osztottak ki. E nagy tűzvészre emlékezve a község elöljárósága 1826. december 12-én bejárta a helységet, hogy érvényt szerezzen a tűz ellen hozott intézkedéseknek. Nagyon sok hiányosságot tapasztaltak. 120 családnál volt probléma: főleg a kéményekkel, udvari építményekkel és a szomszéd ház falához rakott gyúlékony anyagokkal: nád, tűzifa stb. Például: „Öreg Kis Deák Istvánnakpozdorjája, szalma petrenczéje és a rakása, a szomszéd háza elől el rakatni, a tüsköt pedig az uttzáról be hempergettetni rendeltetett. Péterfi Istvánnénak megparantsoltatott keményen, hogy kéményét ki rakassa és vagy vá- jaggal vagy téglával rakja, nem élére, hanem lapjára tsináltassa.” Magyar Istvánnak megtiltották az udvaron lévő kemencéjében való sütést-főzést.27 Ezen óvintézkedésekkel sem sikerült azonban elejét venni a tűzeseteknek, hisz 1830-ban ismét tűz pusztított Őcsényben, de ez méreteiben meg sem közelítette az 1817. évi égést. 25 Őcsény egyh. prot. - 1817. máj. 29. - idézi: BALÁZS KOVÁCS 2012, 377-378. 26 Őcsény közs. prot. - 1817. szept. 2. - idézi: BALÁZS KOVÁCS 2012, 378. 27 Őcsény közs. prot. — 1826. dec. 12. - idézi: BALÁZS KOVÁCS 2012, 378. 315
