Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
vetelek, például a felsőbbség látogatásai stb. Ezeken a lakomákon csak a falusi elöljárók vettek részt. A látogatástól kifáradt felügyelők és esküdtek felfrissítésére rendezett lakomákon az étel mellett igen sok bor is elfogyott. A bíró-, a képviselő- és elöljáró-választás fontos eseménye volt a falunak. Minden választott tisztségre három jelöltet állítottak, akik között erőteljes vetélkedés folyt korteskedés alapján. A jelöltek listáját a képviselő-testület jelölőbizottsága állította össze, de a szolgabíró hagyta jóvá. A jelölt kiválasztódása, megfigyelése már az iskola befejezésével megkezdődött, amelyre a templomban tartott nyilvános vizsga nyújtott lehetőséget. Ezt követően a legény a legénybandákban mutathatta meg a falu számára vezetői képességeit, majd meg kellett házasodnia, és amikor elérte a 30-35 éves kort, akkor már szóba kerülhetett a kipróbálása. A rendszerint szüret után, novemberben tartott választás idejét néhány nappal korábban a kisbíró dobolta ki a faluban. Már hónapokkal a választás előtt megkezdődött a vetélkedés, amelynek fontos része volt a szavazásra jogosultak itatása, illetve ezáltal a közösség kisebb csoportjaiban meghatározó súlyú vezető személyiségek megnyerése. Az ital elfogadása nem jelentett elkötelezettséget a választó számára, több jelölt kínálását is elfogadhatta. Az italfizetés lényegében hagyományosan elfogadott nevezési díj volt, amit a választók minden jelölttől elvárhattak. Aki másféle kínálással - pl. étellel - próbálkozott, a korrumpálás szándékának gyanújába keveredett. A jelöltek megjelenése kötelező volt a nyilvános szavazáson, ahol a jegyző egyenként kikiáltotta a jelöltek nevét. Az elfogadás vagy elutasítás helyeslést, igenlést vagy nemtetszést kifejező közfelkiáltással történt. Ha ez nem volt egyértelmű, a szavazásra jogosultak kézfeltartással fejezték ki választásukat. A számlálást a választást vezető jegyző folytatta le. A választás után az új testület áldomást ivott a kocsmában.15 Az elöljáróság megválasztását a községi személyzet, éjjeliőrök, pásztorok, csőszök megválasztása követte.16 Ezen feladatkörök ellátói a község szegényebb, földdel nem rendelkező lakosai közül kerültek ki. Rendszerint ünnep követte az egyházi tisztviselők: a kurátor és a presbiterek megválasztását is. 4. 1. Rendészet A falvak rendjének biztosítása az önkormányzat alapfeladatai közé tartozott. Az élet- és vagyonbiztonság megteremtése, a közrend és közbiztonság megőrzése, az idegenekkel szembeni eljárás meghatározása és az erkölcsrendészet mellett a gyakori tűzesetek miatt a tűzvédelem szabályozása és megszervezése jelentett munkát. Az árvízvédelmi intézkedések is tanácsi hatáskörben születtek. 4. 2. Közrend, közbiztonság A rend biztosítása során jól elkülöníthető egymástól a falvak mindennapi életének közbiztonságát megteremtő intézkedések és a piaci alkalmak szabályozása. Az előbbiek a falvak lakóinak nyugalmát és biztonságát szolgálták, az utóbbiak az árusítás zavartalanságát biztosították. Leginkább a falvak és a lakosság vagyonvédelmét igyekezett megteremteni. A közrend megőrzése és fenntartása érdekében büntették a rendbontókat, garázdálkodókat, a tiltott szerencsejátékok élvezőit A kemény munkában megfáradt ember teste, lelke megkövetelte a naponta ismétlődő pihenés csendes óráit, az éjszakai nyugodalmat, valamint a hétvégi önösszeszedésnek a vasárnap kínálta változatosságát és időnként a mulatságnak oldódást hozó pillanatait, a szürke hétköznapokat színesítő jó érzéseket, a gondokat feledtető vidám perceket. A faluközösségi ember életének minden eseménye, 15 KOCSIS 2000, 822. 16 NAGY 2002, 312
