Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
3. TÁRSAS ÉLET A falusi nép élete nehéz testi munka s közben-közben nagy pihenés között folyt le. A hosszú téli pihenést csak itt-ott szakították meg az istállótakarítás, trágyahordás, kukoricamorzsolás, gabonaszellőztetés, favágás, borfejtés mindennapi gondjai, tavasszal azonban megkezdődött a munka, amely aztán a nyáron át egyre fokozódott, a nyár és ősz találkozása idején tetőpontra jutott. Ez idő alatt csak a vasár- és ünnepnapok délutánjai, az el nem halasztható halotti torok s a vásárok adtak alkalmat egy kis pihenő szórakozásra, de sok helyen még a keresztelő lakomát is szüret utánra, a disznóölés idejére tolták: a nagy munka nem engedte meg a fárasztó szórakozásokat. S amint a népi élet munkája mindenütt egyforma volt, úgy pihenő szórakozásai, társas összejövetelei sem igen mutatatnak nagyobb eltérést a különböző vidékek lakói között. Az egyforma munka között folyó népélet egyforma szórakozásokat szült, az egyforma munka egyforma társas összejöveteleket teremtett. A vasár- és ünnepnapok rövid délutánjai és estéi csak könnyű szórakozásra adtak lehetőséget, csak ismerkedési összejövetelekre valók voltak, - a családi élet öröm- vagy emlékalkalmai valamivel több szabadságot engedélyeztek -, a gazdasági élet kezdő és végző ünnepei pedig mindenkire kötelezőek voltak. Ebben a hármas keretben folytak le a falu szórakozásai, ebbe illeszkedtek bele a nép társas összejövetelei.12 A napi munka végeztével szinte általános szokás volt, hogy idősebbek kiültek a ház elé, megbeszélni a falu, az ország és a maguk sorsát. A gyermekek előttük, az utca porában játszadoztak, a leányok pedig csoportokba verődve beszélgettek, danolásztak, sétálgattak, s néha körbeállva és összefonódva táncoltak a nóta ütemére. Várták a külső munkából hazatérő s az istállómunka után tisztálkodó legényeket. Aztán továbbfolyt a séta, vidámabb a terefere, hangosabb a nótázás, s ha még egy zeneszerszám is előkerült, élénkebb lett a tánc. A kora reggeli munka azonban csakhamar véget vetett a mulatságnak, a falusi ember őszig nem ért rá éjszakázni. A vasár- és ünnepnapi társas összejövetelek részben szórakoztatók, részben azonban ismerkedő jellegűek. A szórakoztatóak tartották fenn a népi játékokat, táncokat, nótákat s a hagyományok egyéb fajtáit, a család- és helytörténeti mondákat, a szokásokat, s ezeken vette át és szívta magába a fiatalság az öregek tudását, tapasztalatait, vált jellembelileg is az ősökhöz hasonlóvá. Itt ismerték ki az idősebbek, a szülők is a fiatalokat, szemelték ki a vőnek és a menynek valót, de a fiatalok is, és ezért itt kötődtek a barátságok, a mátkálások, amelyek a későbbi jó barátság és komaság alapjai lettek. Itt alapozódott meg a házasság, szóval ezek a vasár- és ünnepnapi szórakozások pillérei voltak a falu egész életének, fejlődésének. A családi élet öröm- és emlékalkalmai már a szomszédok, barátok, komák és rokonok között folytak le. A közösség összetartása azonban itt is megnyilvánult a „hívatlanok” megjelenésében, a lakodalmakon éppúgy, mint névnapok alkalmával, meg aztán az érdeklődők kíváncsiságában és ácsor- gásában is.13 A társas élet és a közélet eseményei többnyire vasárnap zajlottak. A harangszót megelőzően már a templom előtt külön-külön csoportokban a legények és a házas emberek beszélgettek. Az isten- tisztelet után a legények a templom előtt várták a kijövő leányokat, akik barátnőikkel három-négy fős csoportokban beszélgetve lassan mentek hazafelé. Az istentiszteletet követően tartották meg a legfontosabb tájékoztatási alkalmat, a publikációt is. A templomból kijövő falusiak előtt a kisbíró adta hírül dobszóval először a hivatalos tudnivalókat, majd a magánhirdetéseket. A falu székén kiszabott büntetések végrehajtásában fontos szerepe volt a közösség előtti megszégyenítésnek. A testi fenyítést - megcsapatást, kalodába zárást - is a közösség szeme láttára, lehetőleg vasár- és ünnepnapon az istentisztelet után, a templom vagy a községháza előtt hajtották végre. 1852-ig amíg a falusi hatóságok fenyítési joggal rendelkeztek, az általuk kiszabott büntetéseket is ekkor hajtották végre.14 12 SZENDREY 1938/a, 124. 13 SZENDREY 1938/a, 129. 14 HORVÁTH 1965, 565-615., NAGY 1993. 237-240. 310
