Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
hasasodó, „hordóalakú” edénytesttel készült. A szájperemek három kisméretű, bögrenagyságú edénynél gömbölyűek (21. tábla 1-3), a többinek szalagpereme vagy erősen profilált, egyenesre vagy hornyoltra alakított, alávágott pereme van. Három edényen a perem behajlításával kiöntőcsücsköt alakítottak ki. Peremről indított, trapéz alakú füleik rövidek, erősen íveltek. Három esetben a fül alját, egy esetben mindkét végét ujjbenyomással rögzítették/díszítették. Belsejük és a fül felső harmada sárga vagy barnássárga mázzal fedett, ami a perembelső edényenként változó szélességű sávjában és a fülön kettős rétegű, így általában sötétebb. (A 21. tábla 8. számú edény mázának színe a többitől eltérően sötétbarna, csaknem fekete.) Külsejük az alsó néhány centiméteres sávtól eltekintve sűrű, vékony bordázattal borított. Háromnál a kihajló perem két helyen történt összenyomásával a közrefogott részt kiöntőcsücsökké formálták. Fenti fazekak körébe tartozik még egy sűrűbb, de alig látható bordázattal készült belsőmázas töredék is (23. tábla 1), mely azonban a többinél későbbre, a 18. század elejére datálható. Szintén vízszintes bordázatú a 21/a. tábla 1. számú fazéktöredék, de szürkésfehér anyaga és közvetlenül a kívül ferdén tagolt perem alatt kezdődő, a sárga színű belsőmázas fazekaknál sokkal szélesebb sávozású bordázata miatt nem sorolható közéjük. A 21. tábla 9. számú fazék több mindenben eltérő a többitől. Teste nyújtott, kevésbé hasasodó, füle nem trapéz alakú, hanem párhuzamos oldalú, a többinél vaskosabb. Anyaga a többitől eltérően vörösre égett, de a külsejét borító sárgás színű engobe réteg ezt eltakarja és csak a már kopottabb részeknél tűnik elő. Oldalán főzési koromnyomok nincsenek. Felületét nem sűrű bordázat, hanem három egymástól 3 cm-re lévő, négysoros spirálként bekarcolt vonal díszíti. Az edény formáját tekintve sem nevezhető kimondottan főzőfazéknak. Inkább tárolóedény vagy egy vegyes használatra készített, átmeneti típus. (Holl Imre egy formájában hasonló edényt például 17. századi korsóként közöl Budáról.)83 A bordázott oldalú főzőfazekak körébe tartozik egy nagyobb méretű, 20,5 cm szájperem-átmé- rőjű főzőedény töredéke. A vörös anyagú, belül és fülének felső részén zöldmázas fazék galléros, alávágott szájpereme két bordával élesen tagolt, alsó és felső éle pedig ujjbenyomással hullámosra alakított (22. tábla). A hullámos peremű főző-, tároló- és tálalóedények 15. századi megjelenésüktől kezdve a 17-18. század fordulójáig kimutathatók a különböző leletegyüttesekben.84 Hozzánk legközelebb az ozorai vár feltárása során került elő egy világos színű, belül mázas, vékony falú fazék felső része, melyen a tagolt perem két éle az újpalánkival megegyező módon díszített.85 A konyhaedények közé soroltuk, de asztali edényként is funkcionálhatott a leletanyag két belsőmázas bögréje (22. tábla 1-2). Közülük az egyik nyújtott fazék alakú, füle letörött, hornyolással tagolt peremén belül zöld mázzal borított. A másik „totya” formájú, alul széles. Ennek szájpereme kevésbé tagolt, de pereme és az edénybelső itt is mázazott, barna mázzal fedett. Füle a perem alól indulva az edény alsó harmadánál tapad. Mindkettőnek anyaga téglavörös. A 22. tábla 1. számú edény felületén bekarcolt vonaldísz van, külsejét - ugyanúgy, mint a 21. tábla 9. számú edényét -, világos engobe réteggel vonták be. Ugyanebbe a körbe tartozik a korábban már említett, kihajló peremű, homorú oldalfalú, belül zöld mázas fülespohár is (24. tábla 1), melynek vörös anyagát borító világos engobe bevonata alatt ugyanúgy bekarcolt vonaldísz van, mint az említett két edényen. A felsoroltak vörös anyagukkal és külső oldaluk engobe fedésével, zöld és sárga belső mázukkal emlékeztetnek a „budai vörös kerámia” 15-16. századi termékeire, melynek néhány töredéke legutóbb a budai Szent György tér lelőhely kapcsán került közlésre.86 Az itteniek anyaga azonban nem tartalmaz kavics- és kőzúzalékot, és lelőhelyük szerint is csupán e kerámiatípus 17. századi provinciális változatai lehetnek. (A fazékalakú bögréhez hasonlót a 16-18. szá83 HOLL 2005, 30. Abb. 31/6. 84 LAJKÓ 2002,313. 85 GERELYES - FELD 1986, 162, 165, 5. kép 5. 86ICOLLÁTH 2012,175. 234
