Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
Fenékbélyegek, jelölések Fehér Géza már 1960-ban megjelent munkájában tárgyalta a fenékbélyeg kérdését, magyarázatot keresve annak esetleges jelentéshordozó vagy fazekas technikai funkciójára. Végül arra a ma is elfogadott álláspontra jutott, hogy a fenékbélyeg „mesterjegy, mely az iparosok, műhelyek készítményeinek egymástól való megkülönböztetésére szolgált.”46 Ezt elfogadva még inkább felmerül a kérdés, hogy a nagyszámú kézikorongolt kerámiát és töredékeiket adó olyan jelentős hódoltságkori lelőhelyen, mint pl. Barcs, egyetlen fenékbélyeges példány sem került elő, s a hozzánk közeli Bátaszékről is csak „alig ismerünk" ilyen töredéket.47 Ugyanakkor a mindkettőnél jelentéktelenebb Újpalánkról 17 db fenékbélyeg ismert. Választ minden bizonnyal a további feltárások és az eteihez hasonló, de a tárgyalt kézikorongolt anyagot előállító környékbeli fazekas házak feltárása után kaphatunk majd. Elképzelhető az is, hogy a nagyobb múltú, nevesebb, esetleg jobb minőségű terméket előállító mesterek és műhelyeik alkalmazták a fenékbélyeget termékeik megkülönböztetésére. Ezt látszik erősíteni az a tény, hogy az újpalánki anyagban a 18 fenékbélyegből 12 a már többször említett homokos soványítású, vörös, vörösbarna, sötétbarna, ritkábban szürke színű, de a többinél gondosabb kivitelezésű edényeken, kettő pedig két ugyanilyen anyagú fedő fogógombjának a tetején található (15. tábla 1, 10). Ezek közül hat edényfenéken négy és többátlós osztatú körök vannak (13. tábla 2-5, 7-8), egy további töredéken csupán egy plasztikus X alakú jegy látható körkeret nélkül (13. tábla 4) és az egyik fedő fogógombján látható egy nagyon elmosódott, kör alakú lenyomat (15. tábla 1). Öt fenéklemezen (12. tábla 3-6) és a másik fedőgombon (15. tábla 1) lévő, 4 cm szárhosszúságú ötágú csillag ugyanarra a korongra, ennélfogva ugyanarra a műhelyre és talán azonos fazekasra is utal. Ez akár azt is jelentheti, hogy a hasonló technikát és alapanyagot használó műhelycsoport egyes műhelyei is megkülönböztették magukat, de valamilyen okból a csillaggal jelzett műhely termékei jutottak el nagyobb számban Újpalánkra. A nem ez utóbbi körbe sorolható töredékek fenékbélyegei ugyancsak kör alakúak, különböző számú átlóval megosztva. A 12. tábla 2. számú - peremén rovátkolt, oldalt átlyukasztott - töredékről nem tudtuk eldönteni, hogy a korábban tárgyalt 10. tábla 1-2, 4a-c. típusú edény fenékbélyeges alja vagy egy nagy fedő fogógombja. Fenékbélyeg mindkét változatnál lehetséges, ám a perem alá oldalról, még anyagszáradást megelőzően fúrt lyuk inkább a második feltételezést támogatja. A két tárolóedény kapcsán már említett X alakú jegyet az említett 11. tábla 10. számú edényen kívül még egy ugyanolyan anyagú füles fazéktöredék (4. tábla 1) oldalába is belekarcolták. Egy harmadik - ugyanebbe a körbe tartozó - töredéken lévő kis hullámvonalrészletből mindössze annyi látszik, hogy a jel azon nem X alakú volt, hanem valami más alakzatot formáltak meg vele (69. sz. = 10. tábla 7). A két, ilyen jelet viselő töredéknek nincs fenékrésze, így azok esetében bizonytalan, de az ép edényen biztosan nincs fenékbélyeg, holott a típusnál, mint láttuk ez elég gyakori. A hullámvonalas jelekről így feltételezhető, hogy fenékbélyeg helyett alkalmazott, azzal azonos funkciójú mesterjegyeknek tekinthetők (13. tábla 11-12). Fedők, sütőharangok, sütőtálak A legnagyobb számú cserépfedő eddig a barcsi vár anyagából került közlésre, az újpalánki leletekkel való legteljesebb összevetésre is az ezeket közreadó tanulmányok nyújtanak lehetőséget.48 Már első pillantásra szembetűnik azonban, hogy ebben a vonatkozásban a két leletanyag között több az eltérés, mint az azonosság. Az újpalánki fedőknél ismeretlen a barcsiak többségét jellemző belső 46 FEHÉR 1960, 142. 47 KOVÁCS 1998, 162; PUSZTAI 2002, 291. - Holl Imre szerint a szerb fazekasoknál a fenékbélyeg használata inkább hagyományszerű, mint megindokolt volt. HOLL 1956, 185. 48 KOVÁCS - RÓZSÁS 1996; KOVÁCS - RÓZSÁS 1998; KOVÁCS - RÓZSÁS 2010; KOVÁCS 2010. 227
