Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
Van azonban fazekainknak egy jól elkülönülő csoportja, melyre jellemző, hogy az ide tartozó edények csak homokkal kevert anyagúak. Kézikorongon készültek, mégis oldalfaluk olykor meglepően vékony, külsejük szépen elsimított és legtöbbször díszített is. Amennyiben füllel készítették őket, a fül kézzel nyomkodott, trapéz alakú, ugyanúgy, mint a durvább kivitelű fazekaknál. A vállból éles töréssel kiemelkedő, íves vagy egyenes, olykor egy, ritkán két körbefutó bordával tagolt körpalástszerű nyakuk és szájperemük gyakran még belül is gondosan elsimított. A kézikorongolt edények körén, de még e típuson belül is fellelhető minőségi eltérések azonban arra utalnak, hogy az anyagukban és formájukban megegyező, de megjelenésükben gyakran eltérő darabok készítésénél időbeli és tudásszintbeli eltérések is lehetnek, de - ami ezzel összefügg -, az alkalmazott eszközök fejlettsége közötti technikai és technológiai különbség a döntő. Azokat a szebb edényeket, melyeknek belsejében a felső sáv vízszintes elsimítását, esetenként a szabályos korongtechnika „felhúzási” nyomait találjuk, a kézi korong gyorsabban forgó „nehéz” változatán készítették, ami lehetővé tette a vékonyabb falkialakítást, a teljes felület elsimítását, a bekarcolt vonalminták egyenletesebb felvitelét, valamint a szépen tagolt peremkiképzést. Szemben az archaikusabb kézikoronggal, amely erre még nem volt alkalmas.16 Megfigyelhető, hogy a fenékbélyegek és más megkülönböztető jelek is - kevés kivétellel - ezeken a jobb minőségű, a felsorolt lelőhelyek egyikéről sem ismert csoporthoz sorolható edényeken találhatók (4. tábla 1, 3-4, 6 a-b; 10. tábla 6-7; 11. tábla 1-8, 10; 12. tábla 1-6. stb.). (Itt jegyezzük meg, hogy a fazekak anyagával kapcsolatos megállapításaink, észrevételeink a néhány nem fazékformájú tárolóedény és a többi kézikorongolt kiegészítő [fedők, kézikorongolt sütőharang] anyagára is vonatkoznak, így ott erről már nem esik szó.) A fazekak színe A fazekak eredeti színének megállapítása nagyon nehéz, az egészben előkerült edényeknél olykor lehetetlen. Ennek oka nem csak az, hogy a kézikorongolt edények külső és belső felülete sokszor már az égetés során eltérő színű vagy foltos lett, hanem a használat során rárakódott, sokszor ma is festőképes, lemezes koromréteg, mely gyakran elfedte az eredeti színt. Újpalánk esetében hozzájárul ehhez még a vár és épületeinek többszöri leégése, s annak következményeként a különböző hulladékgödrökbe került töredékek átszíneződése is. Jól példázza ezt a 9. tábla 3. számú töredék két összeillő, de más-más gödörből származó darabjainak teljesen ellentétes (fekete és világosszürke) színe is. A barcsi vár kézikorongolt kerámiatárgyainak színe szürke, szürkésbarna, barna, olykor szürkésfekete, szürkésfehér, vagy feketére égett (kormozódott?)17. Ezek a színváltozatok anyagunkban is mind jelen vannak, de kiegészülnek a barna világosbarnáig, majdnem sárgáig terjedő változataival és - főleg az imént leírt, a szokásostól eltérő csoportban, - a vörös paprikavöröstől (4. tábla 1.) vörösbarnáig terjedő árnyalataival (10. tábla 6-7; 11. tábla 4, 7, 8; 12. tábla 4-6), amit sokszor (más típusoknál is) a gyengébb égetés, vagy az említett másodlagos hatás szürke foltjai tesznek változatosabbá. Arra is van példa, hogy az edényfenék belseje szinte fekete (nem koromtól!), de a fenék a rajta lévő fenékbélyeggel együtt téglavörös színű (13. tábla 7.). Főként az említett, finomabb kidolgozású fazekakon, de néhány más anyag-összetételű edénynél is megfigyeltük az edény falának kisebb, éles kontúrú foltokkal való pettyezettségét, ami gyakran mindkét oldalon, néha csak az egyik felületen látható. Kezdetben a porózusságra, bizonyos színező anyagok átszivárgására gondoltunk. Ám az általunk „párducfoltnak” nevezett pettyek nem fedik egymást, így a jelenségnek más oka lehet, melyre bizonyára a kémia oldaláról történő megközelítés útján nyerhető majd magyarázat (1. tábla 4-5; 2. tábla 4; 3. táblai; 7. tábla 2-3; 10. tábla 6-7; 12. tábla 4). (Egy hasonlóan foltos felületű kézikorongolt délszláv edényt a bajai hódoltságkori leletegyüttes közlése nyomán ismerünk.)18 16 HOLL 1963a, 343; PETÉNYI 1996, 23. 17 KOVÁCS 1998, 161. 18 KOVÁCS 2006, 279, 6. kép 4. 221
