Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Vízi Márta: Decs-Ete mezőváros régészeti kutatása - A 10. ház és kályhája
Történeti áttekintés A kályhák kialakulásával, európai elterjedésével, fejlődésükkel, divatjukkal számos szakmunka foglalkozott az elmúlt évtizedek alatt. Rosemarie Franz összefoglalása,47 majd annak bővített formája48 a kályhák kialakulásától kezdve bemutatja a különböző területek kályhatípusait, azok fejlődését, benne magyarországi vonatkozásokkal, hivatkozva a magyarországi kályhacsempe-kutatás meghatározó, főként budai és udvari leleteire is.49 A magyarországi kutatás is jelentős eredményeket ért el a kályhásság vizsgálatában. Részletes történeti ismertető helyett néhány, a kályhacsempe-kutatás számára meghatározó eredményeket elérő kutató nevét említem.50 A kályhásság, kályhacsempe leletanyag kutatása Magyarországon kezdetben Voit Pál és Holl Imre tevékenységéhez volt köthető.51 Holl Imre munkássága alapvető a magyarországi kályhásság tanulmányozásában részletes, főként a budai anyagon nyugvó vizsgálatai kapcsán.52 Fontos eleme a munkájának, hogy a szokásos szempontok mellett természettudományos módszereket is bevont a csempék vizsgálatába.53 Holl Imre már a kezdeti munkáiban is törekedett arra, hogy a kályhák rekonstrukcióját is elkészítse.54 Sabján Tibor főként az ún. népi kályhák gyakorlati és elméleti kutatásával foglakozott. Eközben építészeti és történeti kapcsolatokat is vizsgálva, számos rekonstrukciót is készített a régészeti kutatások során előkerült kályhacsempe-maradványok alapján.55 A Csalogovits József által Étén feltárt szemeskályha rajzi rekonstrukcióját is elkészítette.56 A tapétamintás kályhák Modellek, negatívok A tanulmányomban bemutatott csempék, típusukat tekintve a tapétamintás, veretmintás csempék csoportjába tartoznak. A jelen kutatás tárgyát képező kályhacsempe-leleteink típusai nem helyiek, legalábbis egy részükről ezt a kutatás mai állása alapján már nyugodtan állíthatom. Néhány típusról bizton állíthatjuk, hogy import modell vagy negatív alapján készítették. A most tanulmányozott csoport egy érdekes, sajátságos csoportját képezi a kályháknak. Rosemarie Franz összefoglalásából tudjuk, hogy nem sokkal 1500 után keletkező csoportról van szó, amelyek kályháinak felületét teljes egészében végtelenített arabeszkminták díszítik. Minden valószínűség szerint a korabeli itáliai divatnak megfelelően a szoba textil- vagy bőrtapétáinak mintáival kívánták egységbe hozni a kályhákat is.57 A 16. század kályhaművességére Franz összefoglalása58 szerint a meghatározó az olasz szemlélet volt, 47 FRANZ 1969. 48 FRANZ 1981. 49 Holl Imre kutatásai alapján. 50 A fejezetrészben nem szándékoztam a kályhásság teljes történetére vonatkozó összefoglalást adni. Egy részletes kutatástörténeti ösz- szefoglalás szétfeszítené a tanulmány kereteit. Részletesebb kutatástörténet: VÍZI 2012, 213-215. 51 VOIT - HOLL 1956, 73-150. 52 HOLL 1958, 211-300, valamint az azóta megjelent tanulmányok sorozata. Legutóbb HOLL 2002a; HOLL 2002b, bennük irodalom- jegyzékkel. 53 HOLL - BÁLLÁ 1994, 381-404; HOLL 1995, 257-294. 54 HOLL 1958, 222. 20. kép — Az Anjou-kori I. csoport kályhája; 233, 36. kép — A Zsigmond-kori I. csoport kályhája; 240, 52. kép — A nyéki királyi műhely egyik kályhája; 265, 89. kép - A lovagalakos kályha. Jelen tanulmánynak nem célja az összes rekonstrukció áttekintése, változásainak követése. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum „Örökségünk. Tolna megye évszázadai.” c. kiállításának II. termében Sabján Tibor megfogalmazásában láthatók Anjou-, Zsigmond-kori, lovagalakos kályhák rajzai. VÍZI 2006a, 50-51. Nagy La- jos-kori kályha, Zsigmond-kori kályha, lovagalakos kályha - Sabján Tibor rajzai. SABJÁN 2005, 355-356, 362. 55 Sabján publikációi:. Az Anjou-kori csempekályháktól az etei szemeskályháig hat középkori kályha rekonstrukciós rajza szerepel a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Örökségünk c. kiállításán, a megyében talált leletek kapcsán, szélesebb értelemben vett párhuzamokként. 56 Például: SABJÁN 2001, 302-303. 7. kép; SABJÁN 2005, 361. 57 FRANZ 1981,99. 58 FRANZ 1981, 73-75. 169
