Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében
A malmok kerekét többnyire valószínűleg nem malomcsatorna, hanem a folyóvizek gátak építésével megnövelt ereje hajtotta. Erre kiváló példa Peremarton 1524-ben említett malma, amelyet a - talán a Koppány egyik mellékágának felduzzasztásával kialakított - halastóból kifolyó víz működtetett. A Jánosiban 1329-ban említett három malom közül egyiknek előbb az árkát (fossatum), majd a gátját (gath), egy másiknak a gátját (clausura), egy harmadiknak pedig a malomárkát említik, itt tehát legalább két esetben külön malomárkokat is ástak. A malmok belső szerkezetét ritkán világítják meg a források, mindössze azt a naki adatot idézhetjük 1366-ból, amikor egy hatalmaskodás során a malom épületébe törve elvitték a malomköveket és malomvasakat (lapides mollares acferrum... molendini). A malomhoz tartozó épületekről (mo- lendinum ibidem sub Castro Debregesth... simulcum universis attentiis et cunctis edificiis) 1446-ban Döbröközön, a vár alatti malomnál emlékeznek meg, amikor azokat egy hatalmaskodás során elvitték; feltehetően fából lehettek. Itt kell megemlíteni, hogy a malomkerék meghajtása érdekében létesített gát gyakran átkelőhelyként is szolgált a folyóvizeken. A Kapóson Ferenczi László Békatón, Ábrahámon, Kurdon, Döbröközön mutatta ki a malomhelyekhez kapcsolódó átkelők létét,25 ezekhez ugyanezen a folyón hozzátehetjük Berki, Dúzs és Pincehely-Görbő átkelőjét is. A kerekek számáról alig van középkori adatunk, a törökkori források alapján azonban nemcsak a kisebb, egy-kétkerekű malmok lehettek elterjedve. A legtöbb kerekű ismert vízimalom a megyében 1418-ban Csetényben, a Sárvízen működött, ahol négy kerék őrölte a gabonát. Peremartonban 1524-ben háromkerekű malmot írtak össze. Az utolsó konkrét adatunk a kerekek számáról a ciká- dori apátság javainak jegyzékében 1476-ban összeírt malomra vonatkozik, ahol egy újonnan épített kétkerekű malomról esik szó. A törökkori összeírásokban már nem ritka a három-négy kerékre járó malom sem. A legnagyobb, nyolckerekű szerkezettel Ozora büszkélkedhetett 1546 és 1570 között (a Török Bálint-malom ezzel a kora újkori Magyarország egyik legnagyobb ismert malmának számított),26 de 1570-ben Simon- tornyán is volt egy hatkerekű őrlőalkalmatosság. A MALMOK BIRTOKOSAI, JOGI KÉRDÉSEK A malmok birtokosai közül két jellemző csoportot lehet kiemelni. Több kolostor birtokolt vízimalmokat, így pl. az ábrahámi ciszterci apátság Ábrahámban, Kurdon (és talán Békatón), a cikádori Szék közelében, a szentpáli pálosok pedig Döröcskén. Ha tulajdont nem is mindig szereztek, malmok jövedelmének bizonyos részét akkor is megkaphatták. Példa erre a simontornyai domonkosok esete, akiknek Buzlai Mózes 1518-ban átengedte a simontornyai malom jövedelmének azt a részét, amely a szombatnapi első vecsernyétől a vasárnapi második vecsernyéig befolyik. A várakhoz szinte mindig tartoztak malmok is: Simontornyán 1346-ban a Kapos egykerekű malma a vár fenntartására szolgált (unum molendinum cum una rota et molari in fluvio Kopos pro sustentatione et conservatione didi castri applicasset). Hasonló szerepe lehetett a döbröközi vár alatti malomnak is, amelyet 1446-ban említenek. Meg kell emlékezni a malmokat érintő jogi kérdésekről, hiszen a létesítményeket számos emberi beavatkozás veszélyeztethette, amelyek gyakran lecsapódtak okleveles forrásainkban is. Ezek leggyakoribb eseteit Tringli István gyűjtötte össze a malmokra vonatkozó középkori szokásjogi norma rekonstruálása kapcsán, amelynek lényege abban foglalható össze, hogy csak úgy lehetett malmot létesíteni, hogy az ne veszélyeztesse a már létező őrlőberendezéseket, sem a környező földeket.27 25 FERENCZI 2003, 25. 26 KISS 2009, 60. 26. jegyzet. 27 TRINGLI 2001, 259. 126
