Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
PAP CSILLA: Avar temető Szekszárd Palánki-dűlőn
kivágással. Valószínűleg az öv része lehetett egykor préselt bronzveret is, melynek töredékei a keresztcsonton kerültek elő. Az övet négyszögletes vascsat fogta össze. Az öntött veretek legidősebb fázisát az ebből a sírból is előkerült négylábú griffes veretek jelentik, 5 3 tehát ezek a veretek a késő avar kor legelejére datálhatóak. Az aranyozással díszített csat a késő avar korban ritka darabok közé tartozik. 5 4 A késő avar aranyozott tárgyak leginkább az avar bronzöntő művészet elejére és virágkorára jellemzőek. Az aranyozott öves halottaknak a temetőn belül elfoglalt helye sem mondható megkülönböztetettnek. 5 5 Ezt a két megállapítást alátámasztja a 43. sír is, továbbá a szíjvégek tokos szerkezetükkel szintén a késő avar kor korábbi szakaszára utalnak. A harmadik csoportba a 7., 9. és a 74. sír tartozik. A 74. sír (43. tábla) veretes övének csatja egy ovális, gyöngysordíszes fejű, nyújtott pajzs alakú, öntött bronz szíjszorítóval rendelkező darab. A csattest díszítése „S" alakban kanyarodó vésett indamotívum. A pecek vasból van. Az övhöz tartozott egy téglalap alakú bronz övbújtató, melyet hátsó részén két irányba széthajlítottak. Az öv része volt a jobb medencelapátnál elhelyezkedő propeller alakú, vas övforgó, melyet középen egy bronz szeggel rögzítettek. Az övről lógott le egy kerek, áttört bronz övcsüngő, szíjelosztó. Rögzítése egy téglalappá hajlított bronzlemez segítségével és két szöggel történt. A sírból előkerült még egy vas szíjvég, mely felső részén szétnyílik, mintha két lemezből állna. A deréktájról több ólomveret is előkerült - két darab ólom kisszíjvég töredékes állapotban, indamotívumos díszítéssel. Kisszíjvég lehetett az a két ólom töredék is, melyeken geometrikus minták látszanak. További ólomdarabok is voltak sírban, az egyik veret lehetett, talán indadísz látszik rajta. A bal ujjcsontoknál „U" alakban összehajlított ólom tárgy volt. A sír második csatja egy kisméretű, lant alakú vascsat volt. Az övek kissé felcsúsztak, de viseleti helyzetben voltak. A propeller alakú övforgók a késő avar korban tűnnek fel. 5 6 Az ólomvereteken kivehető motívumok indadíszítést mutatnak. Az ólomveretes öv kapcsán Kovrig Ilona felveti, hogy csak a temetés céljára készült veretekről lenne szó, vagy szimbolikus jelentése volt az ilyen övnek. 5 7 Itt viszont — ellentétben az alattyáni esettel — az öv viseleti helyén került elő. A bújtató kapcsán elmondható, hogy a teljes indadíszes övgarnitúrával, mint amilyen a 74. síré is, előforduló bújtatok bronz vagy vaslemezből készültek. A jelen darab a korábbiak közé tartozik amiatt, hogy végei nem záródnak, hanem felkanyarodnak, továbbá korai datálása mellett szól az is, hogy vékony lemezből készült. 5 8 A 9. sír (16-17. tábla) elhunytjának övét vaspeckes ónozott bronzcsat fogta össze. Az ovális csatkarikán a pecek számára vájatot alakítottak ki, a pajzs alakú csattest poncolt hátterű vésett indás díszítésű. Az öv nagyszíjvége két öntött bronzlapból áll, felülete ónozott. Mindkét tag áttört laposindás díszítésű. Szíjszorító része két-két egymás felé néző állatfejből áll, melyek szeme a szíjvéget rögzítő két bronzszeg volt. Az övről négy mellékszíj lógott le, melyeket hat-hat darab veret díszített. A díszítést a nagyszíjvéggel azonos kialakítású és díszítésű kisszíjvég zárta le. A mellékszíjveretek pajzs alakú, három füllel, valamint egyik oldalon félhold alakú bevágással ellátott ónozott felületű bronzveretek, melyeket poncolt hátterű, vésett háromszirmú virág motívum díszít. A jellemzően jobboldalról előkerült propeller alakú, ónozott bronz övforgó poncolt hátterű, vésett indás-leveles díszítésű. Az övet díszítették még csüngős és csüngő nélküli, nyújtott pajzs alakú veretek. Csüngő nélküliből négy darab került elő. Csüngősből tizenhárom darab volt a sírban, ezek közül öt-öt darab a két medencelapát alatt 5 3 GARAM 1995, 238-244. 5 4 Kiss Gábor megállapítása alapján: „A későavar korból fennmaradt nagyszámú bronzból öntött övgarnitúra között az aranyozottak csak elenyésző számban vannak jelen, és noha lelőhelyeik a Kárpát-medencét láthatóan egységesen kitöltik, mégis pontosan ott koncentrálódnak, ahol a fegyveres és lovas sírok megléte és ezek aránya alapján már eddig is fejedelmi vagy egyéb más politikai központot tételeztek fel." (KISS 1995, 100). 5 5 KISS 1995,100. 5 6 Kalmár János a „propeller" vagy „piskóta" alakú övtagot gátló veretnek tartja, mely szerinte arra szolgált, hogy az öv derékra kötésekor a túlhúzásnak határt szabjon. László Gyula és Fettich Nándor szerint késakasztó vereteként funkcionálhatott (KALMÁR 1943, 157; KISS 1998,463). Tomka Péter is hasonlóképpen úgy véli, hogy kés vagy egyéb tárgy, tarsoly övhöz kapcsolását szolgálhatta a következetesen a derék jobb oldaláról előkerülő övforgó (TOMKA 1972, 71). 5 7 KOVRIG 1963,155. 5 8 GARAM 1995, 252. 76
