Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

CSEKŐ ERNŐ: Befogadás és kitagadás

3.3. Eredményes és sikeres működés - sokáig töretlen pályaívek 3.3.1. A szakértelmiségi és közhivatalnok: Tormay Károly A korszakban egyre inkább szakszerűsődő, természettudományos megalapozottságú orvostudomány komoly elhivatottságot, illetve működésük terén rendszerezettséget kívánt meg művelőitől. Az 1830-as és 1840-as évekre eső Tolna megyei, illetve szekszárdi működése során Tormay Károlyra is számos megoldandó feladat hárult. Ha több mint másfél évtizedre rúgó itteni tevékenységét összegezni szeretnénk, akkor négy, illetve pontosabban négy és fél területet kell kiemelnünk, ahol jelentős eredményeket ért el.

8

5 Mindenekelőtt az ő nevéhez fűződik a szekszárdi Ferenc közkórház első nagyszabású bővítése, amely egyben a kórházban eltöltött tízévnyi munkásságának messze legnagyobb hatású eredménye. Persze tudnunk kell, hogy az 1801-ben alapított szekszárdi közkórház amelyet 1830-ban bekövetkezett haláláig évtizedeken át dr. Babits Mihály, a költő dédnagyapja vezetett - az első időkben igen kis intézmény volt: mindössze 2 kórteremből állt, összesen 12 fekhellyel. Idővel két szomszédos házat is megvettek, de az 1810-ben megvásárolt Darázsy-féle házat is csak 1824-től használták egészségügyi célokra, méghozzá tébolydaként, az épület 4 fűtetlen „kamrájában" helyezve el a betegeket.

8

6 Kétségtelen tény, hogy az intézet bővítése a kórház életében igazi léptékváltást, valódi fejlődést eredményezett. Mindebben Tormay óriási érdemeit külön kiemeli az a tény, hogy nem csupán az épület költségvetését, de annak építési terveit is maga készítette. A végösszeg tekintetében 19 986 forintra rúgó költségekért cserébe egy terebélyes, tágas épülethez jutott a vármegye: „Épült pedig a régi földszintes ház helyén, a kápolna mellett egy egyemeletes épület, 16 ablakkal a bátaszéki utczára (...) Volt az emeleten egy hat s két tizennégy ágyas kórterem összesen nyolcz ablakkal az utczára, azonkívül két kisebb udvari szoba, egy orvosi rendelő s egy külön betegszoba, végül egy kis konyha. A földszinten pedig a kápolna mellett lévő főbejárat mellett volt az ápoló lakása, azon túl két 5-5 ággyal ellátott kórterem az utczára nyíló ablakokkal; a földszint déli részét, azon helységét, mely később gondnoki iroda lett, a tébolyda foglalta el, itt volt 3 cella, melynek ajtói egy közös folyósóra nyíltak, továbbá egy fürdő és egy öltöző szoba. Azonkívül épült még egy földszintes épület is az udvarban konyha, kamra és cselédlakás számára..."

3

7 Az új épület, Tormay Károly tervei, elképzelései szerint, nem csak a fekvőhelyek számának növekedését - a korábbi 12 férőhely helyett 5 kórteremben 44 ágy férőhely, plusz a tébolyda -, hanem egészségügyi, orvosi, illetve kiszolgáló helyiségek létesítését is eredményezte, elősegítve a kórházi funkciók elkülönülését. Orvosi rendelő, elkülönített betegszoba, fürdő, öltöző, mind-mind előrevetítette, hogy immár jóval szakszerűbb gyógyító munkára lesz lehetőség. Az épület 1842-ben történt elkészültével szinte egy időben Tormay Károly megvált kórházorvosi állásától, és a távozó dr. Havas Ignácot követte a vármegyei főorvosi tisztségben.

8

8 Tormay Károllyal egy sokoldalúan felkészült szakember került a vármegyei főorvos tisztségébe. Ez egyrészt tükröződött abban is, hogy orvosi pályája elején megjelentetett, ideglázról, valamint fogbetegségekről írt munkáit

8

9 követően Szekszárdon is kerültek ki kezei közül orvosi szakmunkák. így itt jelent meg például a törvényszéki orvosok részére írt műve, valamint a később több kiadást is megért bábászati kalauza.

9

0 De szakértelme nem csak az nyomtatásban napvilágot látott orvosi szakmunkák terén, hanem főorvosi tisztséghez szorosan hozzátartozó évi rendes főorvosi jelentések terén is megmutatkozott. Ezek értékét jelzi, hogy máig gyakran hivatkozott forrásai a helytörténeti 8

5 Tormay orvosi pályájának Tolna megyei szakaszáról bővebben írok - elsősorban Gutái Miklós két, kórház-, illetve a vármegye egészségtörténetét feldolgozó munkáját felhasználva - a következő helyen: CSEKŐ 2009b, 403-405.; Gutái két tanulmánya: GUTÁI 1974, illetve GUTÁI 1976, 15-65. 8

6 GUTÁI 1974, 209-224. 8

7 Dr. Tanárky Árpád kórháztörténeti munkájából (A szegzárdi Ferenc közkórház évkönyve 1892-1895.) idézi: GUTÁI 1976, 60. 8

8 GUTÁI 1976, 51. 8

9 Uo. 9

0 Rövid utasítás törvényszéki orvosoknak, Szegzárd, 1844; Bábászati kalauz. Kézikönyv falusi bábák számára, Perger Nyomda, Szegzárd, 1846. 447