Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

CSEKŐ ERNŐ: Befogadás és kitagadás

CSEKŐ ERNŐ Befogadás és kitagadás Adalékok a német-magyar asszimilációhoz: Tormay Cécile és Dienes Valéria családi hátteréről 1. TORMAY CÉCILE ÉS DIENES VALÉRIA MUNKÁSSÁGÁRÓL, EMLÉKEZETÉRŐL, MEGÍTÉLÉSÉRŐL E tanulmányban két, szekszárdi gyökerekkel, családi vonatkozású kötelékekkel rendelkező alkotónővel, Dienes Valériával és Tormay Cécile-lel foglalkozom, akiknek egyaránt a 20. század első felében bontakozott ki nagyhatású munkásságuk, tevékenységük. Sőt, pályafutásuk dinamikája hasonló abban is, hogy ugyan a század első évtizedében tűntek fel, de munkásságuk széles körben ható szakaszára valójában a két világháború közti időszakban került sor. Ennek tere Tormay Cécile esetében az irodalom, illetve az irodalmi-kulturális élet, végeredményben pedig a közélet volt, s intézményi szinten egyrészről a Napkelet c. vezető irodalmi-művészeti folyóirat, másrészről a Magyar Aszszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) forrt össze a nevével. Dienes Valéria kapcsán pedig - az 1910-es években általa megalkotott - orkesztika (mozdulatművészet) hazai meggyökereződésében, kivirágzásában, illetve nagyjelentőségű misztériumjátékaiban és parabolajátékaiban öltött ez testet. Bárdos Lajos zeneszerzővel írt, illetve színpadra állított fontosabb darabjai a következők: Hajnalvárás (/1925/, Nyolc boldogság /1926/, Szent Imre Misztérium /1930/, Rózsák szentje - Szent Erzsébet Misztérium /1932/, A magvető /1933/, A tíz szűz /1934/, Mária, a megváltás anyja /1937/. Dienes és Tormay közül kétségtelenül jóval nagyobb hírneve, elismertsége, s főként befolyása Tormay Cécilenek volt, aki a Horthy-korszak ünnepelt írójának, az irodalmi és kulturális élet nagyaszszonyának számított. Az 1910-es években született első regényei (Emberek a kövek között /1911 /, A régi ház /1914/) nemzetközi sikereinek, valamint a Horthy-korszak hivatalos kultúrpolitikája részéről élvezett támogatásnak köszönhetően Tormay neve 1936-ban és 1937-ben is felmerült az irodalmi Nobel-díjra jelöltek között.

1 Mielőtt azonban Tormay Cécile a Horthy-korszak ünnepelt kurzusírójává vált volna, két tekintetben is komolyan hozzájárult az ellenforradalmi rendszer megszilárdulásához. Egyrészt 1919 januárjában egyik megalakítója, majd elnöke volt a MANSZ-nak, amely az 1918 őszirózsás forradalom erőivel szemben szerveződött meg, másrészt 1920-1921-ben napvilágot látott műve, a Bujdosó könyv igen hamar a berendezkedő ellenforradalmi kurzus egyik alapművévé vált. Az 1918-1919 eseményeinek erősen jobboldali, egyúttal felettébb egyoldalú narratívájának megalkotásával a szélesebb közvélemény számára is könnyen érthető formában rajzolta meg a vesztes háború, illetve az ország-csonkító trianoni békediktátum felelőseiként az őszirózsás forradalom, illetve a Népköztársaság erőit, köztük is mindenekelőtt Károlyi Mihályt. S persze ezáltal gyakorlatilag felmentve e teher alól az országot 1918 október végéig iránytó politikai erőket, társadalmi rétegeket. Megjegyzendő, hogy az etnikai megközelítést és szempontot kiemelt magyarázóelvként használó, az őszirózsás forradalom és Népköztársaság mellett a Tanácsköztársaság idejéről szóló műben Tormay 1 A két világháború közti időszakban komolyan még Herczeg Ferenc neve merült fel magyar részről az irodalmi Nobel-díjra jelöltek között. KOLLAR1TS 2011. 431