Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

Nem tudta azt sem, hogy ahol valakinek régen volt a földje, az arra igényt tarthat. Az bántotta, hogy ha tudott volna róla, akkor megvehette volna a Tórógyért. Az élettörténet hátterében folyamatosan jelen van a földhöz való viszony és a paraszti réteghez való tartozás gondolata. A földnek nem csak materiális értelemben és vagyonként volt értéke a számára. Minden hantjában a ráfordított munkát, a megszerzéséért és fenntartásáért folytatott erőfeszítést is látta. Az a földterület, amelyen személyesen is dolgozott, részévé vált az életének. A paraszti társadalom értékmérője a föld volt. A birtokolt föld nagyságától függően tekintettek egymásra szegényként vagy gazdagként az emberek függetlenül attól, hogy mennyi volt a jövedelmük, mennyiben különbözött, különbözött-e egyáltalán az életmódjuk. Interjúalanyomnak élete során mindig a paraszti társadalomhoz való tartozás tudata adott tartást. Az a belső tudat, amellyel saját magát parasztként határozta meg, függetlenül attól, hogy a társadalmi, gazdasági helyzete miatt ebbe a rétegbe tartozónak tartották-e vagy sem. Édösanyám uralkodott mindnyájunkon Két dolog „bántja, amíg él". Az egyik, hogy a kárpótláson nem sikerül visszavásárolnia az ősei földjét. A másik az anyja által elkövetett „erőszak" nyomán elszenvedett sérelmek, amelyek az egész életsorsára kihatottak. Az anya eszközként használta. A sorsát érintő kérdésekbe nem engedett beleszólást. Nevelésében kettős elvárás érvényesült. A családi történetek erős akaratú, a gazda, a férj felett is uralkodó asszonyokat állítottak példaképként elé. Másrészt arra nevelték, hogy az idősebbnek nem szabad ellentmondani. Az anyai uralom alól a férj uralma alá került. Mi határozta meg, hogy ki uralkodott a családban? Bözsike néni anyja egyedüli leány volt a családban. A szüleinek nagyobb földterülete volt, mint a hozzájuk benősülő Bocz Pálnak. Bozsér József a gazdálkodást átengedte a vejének, amikor oda költözött hozzájuk, mert ő nem szeretett gazdálkodni. A földművelés és az állatállomány gyarapításáról a veje döntött. Bozsér József hiába javasolta, hogy vegyenek téglát házépítéshez, a veje nem volt hajlandó eladni az állatokat. A két férfi között állandó ellentét volt amiatt, hogy az öreg Bozsér keveset dolgozott a földön. Az ideje jó részét a községházán és vadászattal töltötte. Hiába volt övé a föld, de a föld haszna felett a vő rendelkezett. A gazdasszony Bozsér Józsefné Sávics Erzsébet. A család élelmezése az ő gondja volt. Mint gazdaasszony megengedhette azt is magának, hogy a testvérénél élő idős szüleit támogassa. A családi ügyekben Bocz Pálné Bozsér Erzsébet szava döntött. Ő, mint a földtulajdon várható örököse, uralta az egész családot. A gazdálkodásba nem szólhatott bele, azt a férje nem engedte. A lány lakodalmára üszőt vágtak, mert ez volt a paraszti társadalomban elfoglalt helyük szerint az elvárás. Viszont a férjének nem engedte meg, hogy eladja az állatokat az istállóból, hogy házat vegyen a leányának. Azt sem engedte meg, hogy a leányáék marhája ott maradhasson az istállóban. A gyermekekkel szemben az volt az elvárás, hogy a felnőtteknek soha ne mondjanak ellent. Felettük minden felnőtt családtag uralkodott. A házasságkötés után az anyai uralmat felváltotta a férj uralma. Az ő keresményéből élt a család, hiszen névlegesen még a termelőszövetkezetből kifizetett bért is neki fizették ki, mivel a nevére dolgozott a felesége. Annak ellenére, hogy az asszony mindig dolgozott, saját pénze nem volt, kérnie kellett, ha szüksége volt valamire. Az egyik függőségi viszonyból újabb függőségi viszonyba került. Kiszolgáltatott volt, mert nem rendelkezett önálló keresménnyel, és földje sem volt, amelynek a haszna az övé lehetne. Munkaerejét mind a paraszti nagycsaládban, mind a saját kis családjában kihasználták. De a keresménye felett nem rendelkezhetett szabadon. Az uralmat mindig az gyakorolta, aki az anyagi javak felett rendelkezett. Az apja, az anyja, a férje. A nagy korkülönbség miatt a férje nem fogadta el egyenrangú társnak. Tudatlan gyermekként kezelte. Bözsike néni hatvan éves korában merte először 423