Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

Bözsike nénit? Bozsér József a középparaszti társadalmi rétegből kiválik a tudásával. Érdeklődési köre tágabb, mint a környezetében élőké. Tizenhat évesen a falu Fő utcájának a felmérésénél segédkezett a mérnökök mellett. Mint közgyám és pénztárnok majd négy évtizedig dolgozott a községházán. Küldöttként a megyei közgyűlésre járt. Németül írt, olvasott, tolmácsolt. Baráti kapcsolatok fűzték a községházán megforduló mérnökökhöz. A vadásztatás kapcsán is sok ismeretségre tett szert. Rendszeresen járatott újságot, melyet a felesége is olvasott. A világ dolgaiban tájékozottak voltak, minden iránt érdeklődtek. Az ő számukra szimpatikus volt a messziről jött borbélysegéd, aki szélesebb látókörű volt, mint a környezetükben élők. Bözsike néni nem mondta ki, de burkoltan utalt rá, hogy az édesanyjával is szóbeszédbe hozták a férjét. A szomszédok megjegyzéseiből arra következtetett, hogy az anyjának is tetszett a férj jelölt, azért adta őt hozzá férjhez. Kétségei maradtak azt illetően, hogy a férj valójában őt szerette-e, vagy az anyja miatt házasodott a családba. „A János afogságbú ide gyütt meg hozzánk. Én nem nagy vótam ám. Ide gyütt meg mert édösanyámék így röndözték, én meg egy eszköz vótam a többi kezibe. - Minek gondolták így? - Hát minek? Tolnárú is leveleztek vele. Meg onnan is meggyütt. Énneköm, lányom, nem vótgyerökkorom. Tíz esztendős vótam, amikó a János elősző nálunk vót. Mindönszetök vót, a temetőbű gyüttek. Én má le is feküdtem. Mert milyen egy kislány, tíz esztendő vótam. Osztán oda hajút hozzám, osztán azt mondta, hogy nőjjön kislány, majd udvarolok magának. Én nem tudtam semmit. Tudod milyen vótam. Most nem ulyan egy tízesztendős gyerök, mind mink vótunk. És akkó írt levelet is, meg öregapám is levelezőit vele, és akkó ide gyütt. Itt tette le a mestervizsgáját. És amikó 15 esztendős elmúltam, férhő kellött menni, mert akkor megmondták, hogy így már nem lehet ottan, hogy ott lakik, meg mindönféle. Én meg soha se ellenködtem senkive, meg hiába is ellenködtem volna. Na, ez így vót. Nem vót szerelöm. Meg akkora különbség. Tizenkilenc esztendőve vót idősebb nálam. Ha én nevettem, akkor azt mondta, hogy de gyerök vagy. Még nevetni se akkó nevettem, amikó szerettem vóna. Ezt nem lehet másként mondani. Meg hogyan mondjam, üneki meg volt a maga elgondolása. A házassággal együtt járt a kivetkőzés is. Az iparos emberek feleségeinek nem illett paraszt ruhában járni. A haját is levágatták. Az anyja minden paraszt ruháját eladta. Sajnálta a szép ruháit, mert az anyja, csak misére engedte felvenni, de vasárnap délután már nem. Szinte újonnan megvoltak. Még egy kendőt sem hagyott meg. Ebbe sem volt beleszólása. A népviselet elhagyása, a polgári ruha viselés a nők körében az 1950-es évek elején kezd elterjedni. Azok hagyták el először, akik iparoshoz mentek férjhez, vagy elköltöztek városra, és munkát vállaltak. A paraszt viselet státusz szimbólum volt. A ruha minősége, mennyisége, szépsége, meghatározta a viselője helyét is a paraszti társadalomban. Ruháitól való megfosztásával a paraszt asszonyok közé már nem illett, de az iparos közösségbe sem került be. Készíttettek neki néhány „úri" ruhát, de az építkezés alatt a hombárban tárolták, ahol tönkre mentek. Az anyagi helyzetük nem engedte meg, hogy pótolják. A férje gyermekként kezelte, nem egyenrangú társként. Nem vitte magával az iparos összejövetelekre. A házasság után már abban a paraszti közösségben sem volt helye, ahová előtte tartozott. Egyrészt a férje miatt, aki nem paraszti családból származott és nem volt földje, másrészt a három gyerek miatt a szegénység bélyegét hordozta a paraszt társadalom szemében. A gyermekek Nagyon fiatalon szülte az első gyermekét. A terhessége alatt és a szoptatás idején sem kímélték. A határba ugyan nem kellett elmennie dolgozni, de otthon el kellett látnia az állatokat, teheneket, disznókat. Elvárták tőle, és ő nem mert ellentmondani. „A 17 malac meg egy göbe ott vót a deszka ólba, de az annyik be vót zárva, a tizenhét malac meg 413