Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

szögön

1

3 élő katolikus parasztgazdák birtokában voltak. Az Alszögben

1

4 élők nagy többsége továbbra sem rendelkezett földdel. Főleg halászatból és napszámos munkából élt. Ennek a társadalmi különbségnek máig ható ereje él az emberi gondolkodásban. Beszélgetés közben a falu fölszögi részén, a Fő utcában és a régebben kiépült utcákban lakókat a mai napig is parasztnak nevezik, függetlenül attól, hogy paraszti származásúak-e vagy sem. Ugyanakkor az Alszögből az 1956-os jeges árvíz után a fölszögön épült új utcákba költöztetett egykori napszámosok mint szegényről beszélnek önmagukról, akkor is, ha a vagyoni helyzetük ezt nem indokolja. A 18. század végén még csak az alszögi rész volt lakott. A 19. században népesültek be a Dunától távolabb eső, fölszögi völgyek és a Fő utca. Az ide települt lakosság életmódja már elszakadt a víztől. Főként földművelésből éltek. Míg az Alszögben kicsinyke kis portákon, sárral tapasztott, vesszőfalú, egy vagy két helyiségből álló, kis házak sorakoztak a Duna szélén és a szűk völgyekben, addig a Fölszögön többségében 500-1000 öles portákat alakítottak ki, amelyeken a lakóházon kívül gazdasági épületek, pajta istálló, ólak, górék és a legtöbb esetben pince és présház is volt. Ezek közül az épületek közül a 19. század elején, főként a völgyekben építettek még döngölt földfalúak és nádtetősek voltak. A Fő utcán a házak a század végén már vályogtéglából épültek, de nem ritka a téglaépület sem. A tetőt apatini, hódfarkú cseréppel fedték. A homlokzaton megjelentek a vakolatdíszek is. Az 1829. évi összeíráskor „magyar nemzetiségűek lakják a falut. A lakosság száma 2658fő"}

3 A lakosság lélekszáma 1901-es népszámlálás idején a legmagasabb 4119 fő.

1

6 Azóta fokozatos csökkenést mutat. Jelenleg a lakosság lélekszáma 1817 fő, melyből 465 fő 60 év feletti. Többségük egyedül él. A földhöz való viszony Az élettörténet hátterében folyamatosan jelen van a földhöz való viszony és a paraszti réteghez való tartozás gondolata. „A fődet, ami most bérbe van adva, édösanyámrú meg édösapámrú örökőtem meg. Ezöket a fődeket a téesz hasznáta addig akkó még a téeszbe vótak. Fődjáradékotfizetett utánik. Amikó gyűtt a kárpótlás vissza léhetött kérni. Visszakértem. Addig neköm csok a Bődébe

1

7 vót egy kis darab kukoricafődem, meg egy darabka szőlő. De még otthun vótunk, gyerökkoromtú a téeszcséig mindég a magunk főggyibe dogoztam. Parasztlány vótam. Meg én most is úgy gondolom, hogy paraszt vagyok, mert abba nevelődtem bele. Mer nem csok a főd, meg a munka számít, hanem a gondókodás is. A bödeifőd mindég megvót, megvan a mai napig is. Szerettem benne dógozni, de már évek úta a Laci fiam munkáli, mer nem bírok menni. Csak akkor jutok oda, ha elvisznek. Hát ugye nem tudok semmit, mert nem vitt el a Laci egyszer sem. Mondtam a menyemnek is mútkó: - Van-e barack? Azt mondta, hogy: - Meg van öregödve má az a fa. Hát mondom: - Éppen a sziiletésömkó űtette öregapám, hát el lehet má eregödve. Ha megéröm a Simon Júdást, én is belefordulok a nyolcvanadikba. Hát a barackrú töröm a fejemet. Megszoktam ezt a rohadt gyűjtögetést. Na. Hát, ami má megtermött, osztán nem köll érte 1

3 Fölszög. Ide tartozik a falunak az É-D-i irányú felezővonaltól Ny-ra eső része. Régebben itt laktak a módosabb katolikusok. (ÖRDÖG -VÉGH 1981, 518.) 1

4 Alszög. Ide tartozik a falunak az É-D-i irányú felezővonaltól K-re eső része. Régebben itt laktak a módosabb reformátusok. Az ide települt katolikusokat plútyásoknak, csíkézőknek nevezték. Mindkettő a szegénységükre való utalás volt. (ÖRDÖG -VÉGH 1981, 517.) 1

5 CSERNA - KACZIÁN 1986, 46. 1

6 KÁPOLNÁS (szerk.) 1993, 118. 1

7 Böde nevezetes része a határnak. Ide tartozik a Bödei-högy a Bődének nevezett határrész dombja, amelyen igen jó minőségű bor terem. (ÖRDÖG -VÉGH 1981, 524.) 399