Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

„1. Ha férfi gyermek hal meg arra a kis haranggal háromszor kell tsendíteni, negyedszer pedig mind a három harangot meg kell húzni. 2. Ha leány gyermek hal meg, arra a kis haranggal kétszer kell tsendíteni, harmadszor, mind a három harangot meg kell húzni. És hogy mikor a halottért megy a rector, mikor azt vagy a templomba, vagy prédikációval el nem temettetik egyenesen a temetőbe kíséri, tehát mind annyiszor akár férfi, akár leány gyermek legyen a halott, mind a három haranggal kell harangozni. 3. Ha nagy leány vagy asszony hal meg arra kétszer kell a nagy haranggal tsendíteni, harmadszor mind a három harangot meg kell húzni. Valamint akkor is, mikor a holt testért a házhoz mennek, és onnét a templomba és temetőbe kísérik. 4. Ha ifjú, ha meglett ember hal meg arra a nagy haranggal háromszor kell tsendíteni: negyedszer mind a hármat meg kell húzni: valamint akkor is, mikor a holt testért a házhoz mennek, és onnét a templomba és temetőbe kísérik."

11

3 Pilisen 1832. február 5-én „ekklesiai közgyűlés tartatván, elvégeztetett, hogy mivel a halottra való harangozás azután a melly napon eltemettetik, akkor reggeli isteni tisztelet után másik, - végre mikor a rector a házhoz megy, harmadik harangozás fog tenni. Aki pedig több harangozást tétetne, minden ususért tartozik 30 xrokat."

11

4 A harangozót évente mindenszentek napján választották, illetve marasztották meg, vagy küldték el hivatalából. Ezen a napon béréről ismét egyezkedhettek, ezek a tárgyalások általában a javítás felé mutattak. A különösebb szakértelmet nem kívánó, de időigényes munkát végző harangozó a közösség megbecsült tagja lett. A harangozó a harang kezelésén kívül más egyházi feladatokat is ellátott. Tevékenységének hiányos elvégzéséről ad hírt egy presbitériumi feljegyzés. Az őcsényi Tóth Pál István harangozót kérdőre vonták, „minthogy régtőlfogva tapasztaltott, hogy a templomban kötelessége szerint sem a székeket, sem a székek alyát ki nem tisztogatja, ki nem sepri, tehát hivatalának elvesztése alatt megparancsoltatott néki, hogy ennekutánna mind a székeket, mind a székek alyát, minden két hétben legalább egyszer kitisztogassa, kiseperje. Télen pedig a havat a templom padlásáról lehánnya, leseperje, hogy az kárt ne okozzon'.'

11

5 5.8. Dékány Egyetlen sárközi községben, Őcsényben találtuk nyomát, de itt is 1833. január elsején összevonták a harangozói hivatallal. Egyházi szolgálat volt, de minden esetben szerepelt a világi tanács tisztújító székén, itt választották meg, hagyták helyben bérét. Minden községi szolgálattól és fizetségtől mentes volt, és fizetést is kapott. Kötelességeit így sorolta fel a presbiteri jegyzőkönyv: A prédikátor házánál tartozik annyi fát vágni, amennyire szükség van. 2. A temetőt tartozik lekaszálni. 3. Az eklézsia kertjeit kapálni tartozik. 4. A lelkész rétjének kaszálására munkásokat tartozik keresni, azokkal együtt kaszálni, de akkor köteles a prédikátor néki megfizetni, még pedig egy garassal többet mint a többi munkásnak. 5. Tartozik a prédikátornak marháját etetni, itatni, s gondját viselni egész télen. 6. Tartozik télen a havat az udvarról, ablakokból, s más parochiális házhoz tartozó helyekről eltisztogatni. 11

6 E feladatsorból kitűnik, hogy inkább a lelkész házi szolgájának tekinthető, mégis a közösség fizette. Ezt még inkább alátámasztja az a kiegészítés, amit a feladatokhoz még hozzátettek a harangozói állással történő összevonás során. Kiegészítettek azzal, hogy feladata a kenderföldek elvetése, felnyűvésének segítése, sőt feleségének segítenie kellett a prédikátornénak a mosásban, a meszelésben, tisz11

3 Őcsény közs. prot. - 1828. febr. 11

4 Pilis egyh. prot. - 1832. febr. 5. 11

5 Őcsény közs. prot. - 1823. okt. 23. 11

6 Őcsény közs. prot. - 1833. jan. 1. 350