Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

Becsületessége munkakörének alapfeltétele. Méltóságát, hivatását éjszakai körútjaira magával vitt fegyvere is hangsúlyozta. Ezért a nehéz szolgálatért csekély fizetség járt, amit házak szerint kapott, vagyis annyi helyről, ahány ház volt a faluban, egy háztól évente egy kenyeret s 10-15 kg gabonát kapott. Egy kis község éjjeli őre, különösen, ha nagy családja volt, nem tudott ebből a jövedelemből megélni. így aztán általában a bakterek az éjjeli fáradságos őrködés mellett más foglalkozás után is néztek. Mivel általában nincstelen emberek bakterkodtak, földjük nem igen volt, így pásztorkodtak stb. Az éjjeliőr bár egymaga rótta az utcákat, sokat tudott a falu lakóiról: minden udvarba benézett, a függönytelen kis ablakokon keresztül látta a szorgalmas asszonyok éjszakába nyúló fonását, a kocsmázó emberek mulatozását, a legények-leányok halk beszélgetését a kiskapuban. Békés emberek voltak, de a rendetlenkedőknek, verekedőknek, tolvajoknak, ha tudták ellátták a baját, s a községházán a kirívó eseteket jelentették. Mentesek voltak az adó alól, sőt még egyházi adót sem fizettek. 5.5. Csősz (határ- és hegypásztor) A határban lévő szántóföldek, rétek, szőlők őrei a csőszök. Azok a személyek, akik a jogtalan használóktól, dézsmáló állatoktól, tolvajoktól védik a határ megművelt részét. Legnehezebb dolguk betakarításkor volt, amikor az érett gyümölcsöt, szőlőt, a mezőn összetakarított gabonát, veteményt tolvajok, nagyobb állatok ellen kellett megvédenie. A községek határának nagyságától függően több személyt fogadtak fel: a Sárközben kettő és négy fő között mozgott a csőszök száma, a falu határában és a szőlőhegyen. Az alsónyéki tanácsülési feljegyzések szerint: „A csőszök éjjel nappal az helység határjára különös meg vigyázattal tartoznak lenni, minden kárban talált jószágot senkinek atyafiságát, úgy jó barátságát nem tekintvén tartoznak bé hajtani, a hajtó pénzt hitek le tétele mellett egy krajczárig a bíró kezében adni, melynek fele a császárnak, fele pedig a helységnek marad, melyet a bíró a maga szám adó könyvében bé íratni valamint más jövedelmekrűl, úgy ezekről is számot adni tartozik. így a szőlő s más gyümölts éréseknek idején, akár szőllő hegyen, akár más gyümöltsösben tolvajkodó személyeketszemélyesen megfogván a bírók kezében adják, kik ha akár szenvedhetetlen tartoznak a megbetsülés szerént azt megfizetni, azontúl a bírák 12 pálcza ütéssel, az oly rossz kár tevőket megbüntethetik. Ha pedig a csőszök számot nem tudnának adni az ilyes károkról, mellet a kár vallott el nem szenvedhetne, akkor a kirendelt büntetést a bírák azoknak adják meg, melyek minden esetben s helység jegyző könyvében a helység jegyzője által fel jegyeztessenek'.'

9

3 A csőszök munkájukért fizetést kaptak, ezért adójukat nem engedték el. „A csőszöknek is, mivel ők is magoknak hajtanak egy részt hasznot, a portiojok el nem engedtetik."

9

4 A falusi társadalom zsellér sorsú tagjaiból kerültek ki, így szükségük is volt arra a juttatásra, amelyet őrző, óvó munkájukért kaptak. Ez az összeg elég szerény volt. Deesen 1819. december 19-én „H. Bogár János és Bogár István hegy pásztoroknak állíttattak a jövő 1820ik esztendőben megesendő Mind Szentek Napjáig. A fizetések kettejeknek öszvesen lészen pénzben száz harmintz az az 130forint, oly meg eggyezéssel, hogy a helység azon ki tettfizetést be szedni, a nevezett pásztorok pedig a szőllő hegyben s pintzékben esendő károkról felelni köteleztetnek'.'

9

5 A károkról való elszámolás sok gondot okozott a csőszöknek, mivel nem mindegyiknek volt olyan szerencséje, mint Deesen 1842 őszén Szőke János csősznek: „Csötöni István lakosunkat Szőke János csőszünk kukoritzánkba, hogy kotsival étzakának idején több lakosainkéból rakodott megfogván, helységünk házához bé hajtván'.'

9

6 A tetten érés megoldotta a csősz gondját, hiszen volt kitől behajtani az okozott kár ellenértékét. A falu határának és terményeinek védelme a paraszt legfőbb értékeinek védelmét is jelentette, hiszen ez adta az életet, a megélhetést. Ez a védelem meglehetősen nehéz feladat volt, mivel nagy te9

3 Alsónyék közs. prot. - 1808. nov. 8. 9

4 Alsónyék közs. prot. - 1808. nov. 8. 9

5 Decs közs. prot. - 1819. dec. 19. 9

6 Decs közs. prot. - 1842. okt. 16. 346