Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
GAÁL ATTILA: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) területéről és feltárásából III
ban a várakban, ahol délszláv, adott esetben éppen bosnyák katonaság, vagy lakosság volt jelen, - vagyis döntően a déli, dél-dunántúli területeken, - mindenhol számolhatunk felbukkanásával. 4 5 Az is megfigyelhető ugyanakkor és ugyanezen a területen, hogy míg a másik két délszlávokhoz köthető kerámiafajta számarányát tekintve döntő többségben van jelen a hódoltságkori cserépedények körében, addig a „bosnyák korsónak" is nevezett korsók és töredékeik száma jóval kisebb. Ez az aránytalanság Újpalánk tekintetében is igaz. Az egyetlen épen előkerült korsó mellett összesen hét az egymással összefüggésbe nem hozható korsófülek és töredékeik és további három a nyaktöredékek száma. A többi töredék nem tartozott feltétlenül külön edényhez, így a vár belterületéről származó leletanyagban, durván tíz ilyen korsóval számolhatunk. Egyetlen ép korsónk szájrésze erősen sérült ugyan, de egy kis szakaszon felül gömbölyített szájpereme is megmaradt. (Kat. 60.) A Kovács Gyöngyi által közölt kanizsai korsóhoz való hasonlósága szembetűnő. 4 6 Az edénytest kissé nyújtottabb annál, de formája, a díszítőelemek elosztása teljesen azonos. Az újpalánki annyival díszesebb, hogy a fület, nyakat és az edény vállát borító többsoros hengerelt mintán és a fül alsó vonalán futó bevagdalt bordadíszen túl a fül két csatlakozási pontja által határolt mezőt még egy kiemelkedő, bevagdalt bordával és egy bemélyedő benyomkodott mintasorral is díszítették. (Kat. 60. kinagyított részletfotóján.) Érdekessége korsónknak, egyszersmind szerencsés, hogy kiégetés után az oldalfalába, a fenéktől 7 cm magasságban egy szabályos, 1,4 cm átmérőjű, kerek lyukat vágtak. A korsószájba lámpát helyezve e lyukon keresztül láthatóvá vált a korsó belseje, ezáltal a fül alsó csatlakoztatásának egy más korsóknál eddig nem tapasztalt módja. A felül domború, alul homorú, széles szalagfül alsó végződését ugyanis egy, a korsó falán lévő kör alakú nyíláson átpréselték, s az így nyert hurkaszerű agyagdarabot belül köralakban ellapították. Kiválóan láthatóvá vált ugyanakkor a korsó nyakának hurkatechnikával történt kialakítása is, ugyanabban a formában, ahogyan az a Holl Imre által készítéstechnikai szempontból elemzett 13. századi, budai fehér palack nyakának fényképén is látszik. 4 7 Ez utóbbi a Kat. 62. és 65. számú nyaktöredékeken, a fül alsó rögzítésének fenti módja pedig a Kat. 61. sz. fültöredékeken jól, a 62. számún csak elmosódottan látható. A többi töredéken lényegében az itt elmondottak ismétlődnek, a díszítés némi kevés változatával (pl. a 63. sz. töredék tűzdelt dísze). A szájkialakításban is tapasztalható még kevés eltérés az egyes töredékeknél. Az ép korsó kissé behúzott szájperemével szemben láthatunk hengeres, vagy enyhén trapezoid hosszmetszetű, felül kör alakú peremben végződő szájnyílást (Kat. 64., 65.), egy 10 cm széles fülkarimájú nyaktöredék esetében pedig igen nagy korsóra, még inkább egy kantaszerű edényre gondolhatunk. (Kat. 66. a.) Fontos a kutatás szempontjából, hogy amíg török-délszláv jelenléthez kötött másik két kerámiatípus (talpastálak és felülmázas, kiöntőcsöves korsók) hódoltás utáni eltűnéséről, a redukált kerámia (és bizonyos színes kerámia fajták) továbbélésről és a népi kerámia körébe való beépüléséről bőven szól a szakirodalom, addig e jellegzetes korsófajta utóéletéről meglehetősen keveset tudunk. Amikor Dankó Imre 1968-ban megírta a magyarhertelendi női fazekasságot ismetető munkáját még csak néhány évre voltunk Fehér Géza idézett munkájának megjelenésétől. Érdekes, hogy míg Dankó érzékelte és le is írta, a néhány évtizeddel korábban élő, és a falu szegény asszonyai által művelt korsókészítés eredetének lehetséges délszláv vonatkozásait, mit sem tudott, - vagy nem tett említést, - az elődje, Dombay János által szerkesztett kötetben megjelent tanulmányról. 4 8 A hurkatechnikával, kézi koronggal, majd gyorskoronggal készített magyarhertelendi korsók fel4 5 Kovács Gyöngyi Pécsen kívül Berzencét, Törökkoppányt, Barcsot, Kanizsát sorolja fel a típus dél-dunántúli lelőhelyeiként. Pusztai Tamás pedig a közeli Bátaszék területéről ismertet idetartozó töredéket. - KOVÁCS 2002, 249.; PUSZTAI 2002, 291., 2. ábra 5. - Lehet, hogy tévedünk, de az általunk csak fényképről ismert szolnoki töredéket pusztán a fülkarima alatti fogaskerékdísz-sorok alapján nem tartjuk „bosnyák" korsóhoz tartozónak. Igényesen korongolt orsós szájrésze és főleg leírásában szereplő szűrője alapján az orsósszájú korsók egy viszonylag ritkább, Tomka Gábor által ismertetett, szűrőszájas (és „füstöletlen") változatának gondoljuk. - KOVÁCS 1984, 117. 21. t. 2.; TOMKA 2002, 308. 4 6 KOVÁCS 2002, 249. 4 7 HOLL 1956, 181.7-9. kép. 4 8 DANKÓ 1968, 124., 126. 264
